Aki szabadidomítással foglalkozik, annak elsődleges a kapcsolat a lovával, nem pedig az melyik trükköt milyen gyorsan tanítja meg.Nekem személy szerint mindig az volt az álmom, hogy beszélhessek a lovammal, és ez meg is valósult. Nem a ló szólalt meg, én tanultam meg az ő nyelvét.
Mégis elkövettem azt a hibát, hogy az ágaskodást túl hamar tanítottam neki. Megtanulta ugyan, de inkább mondható trükknek, egy adott jelre.
Hamar korrigáltam, hiszen a kapcsolat további építésével megszűnt trükknek lenni a feladat.
De vissza a lényegre. A ló követ, megáll melletted, nem szalad el, figyel, akkor elkezd kialakulni egy kommunikáció. Nagyon fontos, hogy itt a lovas tanul, nem a ló!
A lovasnak kell megtanulni figyelni a lovára, megérteni a jeleit, megtanulni azt, és megértetni magát a lóval.
Ha ez elmarad és az ember tanítja a lovat bizonyos feladatokra, az bizony trükk tanítás!
Ha figyeljük lovunkat ezeket magunktól, vagyis a lovunktól is meg lehet tanulni, de így nagyon sok a hibázási lehetőség. A legjobb ha van segítségünk, aki hetente vagy havonta útbaigazítást ad.
Ez egy hosszú folyamat és sohasem fix. Azt hogy a lovad tisztel, és bízik benned, egy állapot, amit következetesen fent kell tartani!
Ha sok a bizalom, akkor a ló elkezd bunkó lenni, átmegy az emberen, nem tiszteli a személyes teret, figyelmetlen.
Ha túl sok a tisztelet, akkor megijedhet, fél, kevésbé marad az ember mellett. Ezt a bizalom tisztelet kényes egyensúlyt kell fenntartani, ami nem kis feladat a lovas részéről. De nem lehetetlen, a kulcs az, hogy figyelni kell a lovat, hiszen mindent elmond nekünk!
Jana
