2020. május 12., kedd

A testbeszédet nem lehet erősíteni

 Ha dolgozunk a lovakkal használjuk a testbeszédet is, mint elsődleges segítséget. 
A testbeszédet nem lehet erősíteni, hiszen ha nem reagálnak a kérésre és több energiát viszünk egy adott feladatba, akkor az már nem azt jelenti a ló számára, mint amit eredetileg akartunk kérni. A másodlagos segítségekkel kell megtámogatni a testbeszédet. A ló annyi energiát visz egy feladatba, mint amennyit a lovasa is. Ha egy feladatba több energiát viszünk, akkor az vagy lépés helyett vágtát jelent a lónak, vagy felfelé fog mozdulni, vagy túl hirtelen indul meg előre. Mindezt csupán azért, mert jól reagált a testbeszédünkre. De mivel mi nem ezt szerettük volna kérni, nem dicsérjük érte a lovat, vagy , még akár büntetjük is, ami még több félreértéshez vezet.
Figyeljünk a testünkre, az energiáinkra és minden esetben másodlagos segítségekkel korrigáljunk.

A másodlagos segítségekre a lónak reagálnia kell. Nem félhet de nem is veheti figyelmen kívül. Ha nem ismeri és nem reagál megfelelően, akkor nem is tudjuk korrekcióra használni, ilyenkor félni fog a ló vagy ellene megy a nyomásnak.
A másodlagos segítségek fontosságáról írtam, ha még nem olvastad :

https://janalohorset.blogspot.com/2020/03/elsodleges-es-masodlagos-segitsegek.html






2020. április 28., kedd

Lusta ló

  A ló lustasága mögött álltalában más jellegű probléma áll, mint, hogy csak simán lusta.
Nem azért nem megy mert nem akar, hanem megtanulta, hogy nem muszáj.
Ugyan is minden lovat lehetne lustának mondani, hiszen természetüknél fogva energiatakarékos módban vannak, csak akkor mozdulnak meg, ha van rá jó okuk.
Mik lehetnek ezek az okok?
Mindenképpen olyan ami motiválja őket, ami miatt össze kell kapnia magát.
Az első és legfontosabb dolog ezen a helyen a menekülés, ha veszély van, akkor futás van, a lehető leggyorsabban.
Sokan ezt kihasználva hajták a lovakat, akár futószáron, akár a hátukon ülve. Ezzel az a baj, hogy a ló félős lesz, a félős ló pedig sem elengedett, sem nyugodt nem lesz, nem tud sem figyelni sem tanulni, csak a pillanatnyi dolgokra reagál.

De ha nem a félelem, akkor mi az amire a ló felfigyel, mire hajlandó megmozdulni?
A követés, az ember elfogaása vezetőjeként. Ilyenkor nem kérdezi meg miért kell csinálni, csak csinálja. A megfelelő engedéssel és jutalmazással párosítva pedig mindent bele fog adni, de nem fog elrohanni.

Amikor egy ló hajtós lesz, lusta lesz, akkor már kiütköznek az érdektelenségek, a ló közeledik a befásultsághoz. A reakciók nem voltak számonkérve, a segítségek pedig egyre erősebbek. Az egyre erősebb segitségek pedig folyamatosan tompítják a lovat és így a helyzet egyre roszabb lesz.

A probléma nagyrészt az engedés hiányára vezethető vissza. A ló nem tudja mi volt a jó reakció, nem volt jutalom, engedés. A folyamatos hajtás, kérés, tartás pedig a ló tompulásához vezet, majd ráfogják, hogy hajtós, lusta...

A megfelelő képzéssel, következetességgel, engedéssel ez is egy visszafordítható folyamat!


2020. április 21., kedd

Szenvedős időszak

Vannak olyan napok a lovazásban, amikor nem úgy sikerültek a dolgok ahogyan szerettük volna, rossz napja volt a lónak, nem úgy reagált, ha pozitívan is felyeztük be a napot, voltak összetűzések, veszekedések.
Ezek álltalában egy-egy napok, amin az ember hamar túllendül. De mi van akkor, ha ez állandósul, hetekig, akár hónapokig eltartva?!

Ha ez így van, az bizony egy nehezebb időszak, de tudni kell, hogy ennek is vége lesz, ha következetesen dolgozunk és megfelelően reagáljuk le a helyzeteket, problémákat.

Figyeljük meg a problémát, mi az ami visszatér és próbáljunk ellene tenni, megelőzni.
Ha nem lehet, akkor megfelelően kell korrigálni, minden egyes nap.

Figyeljünk a jóra!

Ha vannak is összezörrenések, akár mindennaposak is, arra koncentráljunk, ami jól ment, amiért meg tudtuk dícsérni a lovunk, és legfőképpen pozitívan zárjuk a napot, az edzést.

Ha minden nap sikerül pozitívan zárni,és mindig sikerül a problémákat a megfelelően korrigálni, akkor csak kitartás és türelem kérdése, hogy a helyzet javuljon.

Ebben az időszakban szokták az emberek eladni a lovukat, hogy nem jó, nem birnak vele, nem passzolnak össze...
nem minden esetben az eladás a jó választás, de egy hosszabban felmerülő problémánál ezt is fontolóra lehet venni.

Én személy szerint szinte soha nem ajánlom a lovasnak az eladást, mert mindenre van megoldás, csak kitartóan kell dolgozni. Ettől függetlenül azért vannak azok a bizonyos helyzetek, amikor jobb külön folytatni ....



2020. április 14., kedd

Próbálkozások


A lovakkal való munkában észrevehetjük, hogy a lovunk, egyedtől függően, olykor-olykor bepróbálkozik, mi lenne ha... ha nem kellene ezt vagy azt megcsinálni, esetleg ellenkezik is.

A lovaknál a visszakérdezés normális, időről időre bepróbálkozik, hiszen a természetben így tudott feljebb lépni a rangsorban, hogy a felette állókat megkérdőjelezte. Ez a megkérdőjelezés egészen kicsiben kezdődik. Egy apró eltolás, elhúzás, lovaglásban nagyon apró kibújások egy-egy segítség alól.
Ha ezeket nem vesszük észre, akkor jönnek újra és újra egyre durvább formában. Erántja a lábát pucolásnál, fellok a fejévvel, visszatart lovaglásban, felkapja a fejét, stb.. Ha ezeket még mindíg nem kezeljük a helyén, akkor bizony fokozódnak egészen az ellenszegülésekig, ágaskodás, elrohanás, elrántás, falhoznyomás stb..


Ha a próbálkozásokat idejében megfelelően korrigáljuk, akkor nem fajulnak el annyira, hogy az ránk nézve veszélyes legyen. Mindíg van előjel, sohasem kezdi a próbálkozást egy ágaskodással, csak akkor, ha valamikor a múltban azzal már elért valamilyen eredményt. A múltbéli dolgok előjöhetnek évekkel később is, egy olyan szituációban, ami emlékezteti a lovat a múltra. Ilyenkor türelmesnek kell lenni és ki kell deríteni az ellenkezés valódi okát, majd azon kell dolgozni. A pillanatnyi megoldások egy régi problémán álltalában hosszútávon csak rontanak.

Ha a kis próbálkozásokat idejében korrigáljuk, akkor nem valószínű, hogy eljutunk egy hirtelen nagy ellenszegülésig, ha mégis, akkor vagy nem vettük észre a finom próbálkozásokat, vagy egy múltbéli rossz emlék van a háttérben.

 ( Természetesen ellenkezések hátterében fájdalom is állhat, ezt mindenképpen ki kell zárni, mielőtt egy problémán elkezdünk dolgozni. )


2020. április 7., kedd

Szélhiszti

Sok lovas panaszkodik arra, hogy lova nem szereti a szelet, ilyenkor mindentől megijed, nem könnyű vele a lovaglás, szenvedés az egész... De mi van ennek a hátterében?

A bizalom hiánya a legnagyobb probléma.

Nézzük meg a szelet a ló oldaláról:
                - minden mozod
                - hangokat nem nagyon tud kiszűrni a szél miatt
                - szagokat hoz a távolból, ami egy pillanat alatt itt van és úgy el is tűnik.

Tehát sem a látására, sem a hallására és a szaglására sem támaszkodhat, csak a lovasra. Ha a lovasa nyugodt és tudja mit csinál, jó vezető, akkor a ló is nyugodt lesz. Ideális esetben.

Vegyünk egy fiatal belovaglás alatt lévő állatot, aki a kezdeti szakaszban találkozik a szeles időszakkal a belovaglása során.
A fiatal ló még csak tanulja a segítségeket, de ezen a szeles napon minden más, megilyed, minden segítség erősebb, minden ijedségre büntetés a válasz.
A szélmentes napokon minden a régi, de megint fúj a szél és megint büntetést kap, ahogy telnek az idők a ló szépen szélhisztis lesz. ( természetesen más okai is lehetnek, de mindenképpen a negatív megerősítés, a büntetés és nem megfelelő korrekció ami miatt idáig jutott az adott ló. )

A másik lehetőség, ha a fiatal lovat a belovaglás során a szélproblémáját észrevétlenül kezeljük, vagyis, ha megilyed, nem veszünk róla tudomást, a segítségeket nem erősítjuk és nem akarjuk megelőzni a problémát, azaz a megijedést.
Ebben az esetben a fiatal lovunk egyre inkább figyelmen kívül hagyja a szelet.

    De mi tehetünk ha a lovunk már szélhisztis?

Bizalom és tisztelet építés!!! Ehhez pedig földről kell dolgozni, nem lehet felülni, jól megfogni a szárakat és na majd én megfogom alapon megoldani. Az csak egy pillanatnyi megoldás lehet, de hosszútávon többet árt mint használ.

Igazábol visszatértünk oda, hogy mindenképpen kell földről dolgozni, ami nem csak a megpörgetem futószáron....
A lovasoknak meg kell tanulniuk a lovak viselkedését, kommunikációját, megérteni, mire hogyan és miért úgy reagálnak, nem magunkból emberekből kiindulva felruházni olyan tulajdonságokkal őket, amik nem helyénvalóak.





2020. március 31., kedd

Otthon Tanulás

A lóval való foglalkozásban szinte egyértelmű, hogy van egy edzőnk, van akitől tanulunk.

Sokan  viszont autodidakta módon maguknak tanulnak otthon. Az otthon tanulásnak is vannak lehetőségei és vannak olyan módszerek melyekkel tudatosan és folyamatosan lehet otthon fejlődni.

A legfontosabb, hogy ne vegyünk ötletek innen-onnan, ezt is azt is kipróbálva, hanem legyen egy vonal amit követünk, legyen valaki akinek elismerjük a munkásságát. Ezt később lehet több emberre bővíteni, a lényeg az irányvonal, az ugyan az legyen.

Jelen helyzetünkben, mikor a vírus miatt nem tudunk edzőt fogadni, előtérbe kerül a videós oktatás, edzés.

Ha van egy edzőnk, akinek el tudjuk küldeni a magunkról készült videót és kiértékelést, esetleg válasz videókat kaponk, akkor azért van esélyünk a fejlődésre.
Amikor az edző nem áll melletünk, nem tud azonnal korrigálni, nem tudja átvenni a lovat, megmutatni hogyan csináljuk meg, ezért sokkal jobban kell saját magunkra figyelni, egy-egy vidós edzés alatt egy dologra fókuszálni.

Saját példámat hozom az elmúlt évekből, mikoris én otthon magamnak, videókból és leírásokból tanultam, egy-egy kurzuson való részvétettel párosítva. A kurzusok mindig adtak egy nagy adag motivációt, átfogóbb tudást és sok finomítást, javítást. De emellett az otthon tanulásnak is sok haszna van.

    - Nagyon fontos, hogy tudjuk mit akarunk aznap gyakorolni, rákészülünk fejben, megnézzük a videót vagy elolvassuk a leírást.

    - Bemelegítéssel kezdjuk a foglalkozást, amiből leszűrjük az aznapi hangulatát, befogadóképezségét a lovunknak.

    - Az adott feladat részleteit lassan csináljuk és magunkban mondjuk, mit hogyan kell. A tanulási fázis első lépcsőfoka, hogy észrevesszük, ha hibázunk.

    - Ha észrevettük, hogy hibáztunk, akkor örüljünk neki, korrigáljuk ki magunk, vagy ha már késő, kezdjük előlről.

    - Minél többször tesszük ezt, annál hamarabb veszükk észre a hibákat, annál hamarabb korrigáljuk magunkat, majd a végeredményként megtanuljuk a helyes kivitelezést és a lovunknak is megtanítjuk, amit szerettünk volna elérni.

Szóval kitartással és nagyon sok odafigyeléssel, tudatossággal videókból leírásokból, ha nem is olyan intenzíven, mint mikor az edző melletünk áll, de fejlődni fogunk!!




2020. március 24., kedd

Engedd a lovat hibázni

Legyen szó bármiről, amit el akarunk érni a lovunknál, a lényeg az, hogy rávezetjük és engedéssel jutalmazzuk, ha valamit jól csinált. A lehető leg finomabban kell kérni és abból eljutni az erősebb segítségekig, ha kell. De nem szabad túl sok segítséggel, vagy előre rászólva megakadályozni az esetleges hibákat. Engedni kell, hogy hibázzon, amit megfelelően korrigálhatunk, hogy abból tanuljon a lovunk.

A korrigálásnak kell megfelelőnek lennie, a megfelelő pillanatban. A korrigálásra mindíg már a feladat megkezdése előtt kell felkészülnünk, a megfelelő ezközökkel, másodlagos segítségekkel. Sokat számít a földről való munkánál, hogy a tanulási fázisban hol helyezkedünk el, hogyan fogjuk a kötelet, pálcát. 
Ha nem vagyunk felkészülve az esetleges korrigálásra, akkor azt tanítjuk meg a lovunknak, hogy megcsinálhatja a feladatot, ha van hozzá kedve. Ez pedig a tisztelet kialakulását fogja rossz irányba befolyásolni. A tisztelet és bizalom kiépítése nagyon nehéz feladat és a kettőt csak együtt lehet a megfelelően felépíteni. Ha túl sok a bizalom és kevés a tisztelet, akkor a lovunk bunkó lesz, tolakodó, követelőző. Ha túl sok a tisztelet kevés a bizalom, akkor nagyon hamar félős lesz a lovunk, rebbenékeny, ijedős.
Az egyensúlyt fent kell tartani, ami nem egyszerű dolog, de odafigyeléssel és következetességgel eel tudjuk érni, hogy mind a kettő megfelelően épüljön és elősegítse a sikerélményeket a loval való foglalkozásban. 


2020. március 10., kedd

A másodlagos segítségek fontossága

   Elsődleges és másodlagos segítségekkel dolgozunk a lovakkal, nap mint nap. Az elsődleges segítségek a testbeszéd, lovon ülve pedig az ülés. Az elsődleges segítségeket nem lehet beszüntetni, ha nem csinálsz semmit, az is jelzés, vagy lehet, hogy csak nem tudsz róla, hogy a testbeszédeddel milyen információt küldessz a lovadnak.
Az elsődleges segitségeket a testbeszédet a ló érti, és testbeszéddel ő is kommunikál az emberrel.
A másodlagos segítségek szerepe, hogy az elsődleges segítségeket megtámogassuk vele, hogy a lovunk reagáljon arra amit kérünk és meg is csinálja.
A másodlagos segítségek lényege a korrekció, ahhoz, hogy korrigáni tudjunk vele, a lónak ismernie kell, hogy mire hogyan kell reagálnia.
Ha nem tudja, akkor hiába kérjük meg az elsődleges segítségekkel és hiába próbáljuk meg korrigálni a másodlagos segitséggel, ha nem tudja mit is kell csinálni.

Engedni kell a nyomásnak!

De ezt a ló nem tudja magától, hiszen a másodlagos segítségek a ló számára idegenek, meg kell tanulnia, hogyan kell engedni a nyomásnak, hogyan kell reagálni a segítségekre.
 Ha nem tuanítjuk meg lovunknak a másodlagos segítségekre, hogyan kell reagálnia, csak félreértések, konfliktusok és összeveszések lesznek a képzés és a fejlődés helyett.
Ezeket földről és nyeregből is meg kell tanulnia a lovasnak is, hogy aztán megtaníthassa a lovának is. A másodlagos segítségek használata a képzés előrehaladtával minimalizálódik, vagy akár meg is szűnik.




2020. február 18., kedd

Munka Szabadon

Amikor levesszük a lovunkról a kötőféket, elveszünk magunktól egy segítségadási lehetőséget, korrekciós eszközt. Éppen ezért ez egy nagyon jó visszaigazolás a képzésre, hogy ha lovunk jól reagál és megcsinálja amit szeretnénk.
Ha valami gond adódik, akkor meg kell vizsgálnunk, mi okozta a problémat. Például, hogy túl korán engedtük el és még nem alakult ki a megfelelő kapcsolat. Vagy nem voltunk elég világosak, nem használtuk kellőképpen a testbeszédet, vagy nem használtuk ugyan úgy, mint amikor a kötőfék a lovon volt.
Ha lovunk otthagyna minket, néhány próbálkozás után mindenképpen tegyük vissza a kötőféket, hogy tudjunk korrigálni, csak akkor vegyük le ismét, ha a kötélen már újra biztosan mennek a dolgok és nem nekünk kell megtartani a lovat.
Mindenképpen a testbeszédünk pontosításával és következetes munkával tudjuk elérni a célunkat.



2020. február 11., kedd

Jutalomfalat


Nekem kapásból az a véleményem, hogy NEM!!!



Rengeteg lóval dolgoztam és az a személyes tapasztalatom, hogy nagyon kell tudni, mikor lehet,mikor érdemes adni jutalomfalatot. Munka közben szerintem nem kell adni, nagyon hamar megtanulja a ló, hogy a pihenés a jutalom, nem kell egy plusz falat neki, ami elveszi a figyelmét.
Kezdőket óva intek tőle, csipkelődős lovaknál még a kézből való etetést sem javaslom.
Van ritka kivétel, amikor használok jutalmat, például a lószállító problémás lovak némelyikénél segíthet. Nem csalogatásnak, hanem ha bent nyugodtan áll, akkor kaphat jutalomfalatot.
A napi munkában egyrészt szerintem macerás zsebretenni, kis tasiba rakni stb.. illetve ha elfogy, nincs visszajelzés a lónak, nincs jutalom.
A legfontosabb tényező tényleg az, hogy a lónak a jutaloma pihenés, amikor megállunk és pihenünk, ez az engedés pillanata és ez az amit azonnal tudunk alkalmazni, ha lovunk jól reagált a kérésünkre.
Nem kell, hirteken a szájába nyomni a jutit és nem is kell klikker segítségét használni, ami mind mind plusz eszköz a kezünkbe, ami felesleges.

Ettől függetlenül ez egy személyes vélemény, nehogy valaki magára vegye. De én nem ajánlom a jutalomfalat alkalmazását.

2020. február 4., kedd

Kritikus helyzetek

Amikor az ember siet, vagy csak kiugrik a lovakhoz megcsinálni gyorsben ezt azt, mindíg akkor történik valami. Valami olyan, ami amúgy sosem okoz problémát, csak éppen pont most, amikor sietsz, szakad az eső, orkán erejű a szél, túl meleg van, túl hideg, stb... A lovak is érzik és valamiért frusztráltak, nem segít, ha mi is idegesek leszünk.
Ha elvesztjük a fejünk, kiabálunk a lóval, hogy miért pont most, azzal semmit sem érünk el. Az ilyen nehéz pillanatokban nekünk kell a legnyugottabbaknak és legtürelmesebbeknek lennünk. Hiszen a ló nem szivat, nem direkt köcsög és nem is szórakozik rajtunk.

Vegyük a mai példám. Fúj a szél, de annyira, hogy már a lovakhoz kifele is el kell húznom az útról a letőrt bokorrészeket. Mondanom sem kell, mekkora élvezet volt. A kapu kinyitása sem egyszerű ilyenkor.
Megküzdők a szénával, hogy nem nem adom, az etetőbe megy bele csakazért is.
Na akkor még gyorsba feldobom a takarókat és mehetek haza a melegbe. (gondoltam én)
Amúgy ez tényleg kétperces mozzanat, eszik a szénát, rádobom, becsatolgatom, cső.
Most rádobtam a takarót, mind a kettő perdülés, vágta, persze közben a takaró, husss...

Na jó, összeszedem a takarót, előszedem a kötőféket, felteszem rá, vagyis tenném, de félti a tarkóját...
Ok, türelem, nyugi, simi, 3 perc, meg is van, jöhet a takaró.. az is megvan, a ló áll.
Másik ló, kötőfék takaró, kész vagyok.

És így lett a 2x2 percből nagyjából 20.

Szóval türelem a kiakadás helyett, mert ha kiabálunk, felhúzzuk magunk, akkor lehet még mindíg ott kergetőzök velük... :D

2020. január 28., kedd

NINCS KIFOGÁS!

   Az élet legtöbb területén az ember hajlamos kifogásokat keresni és az mögé bújva a felelősséget másra terelni. Pedig a saját életünkben a felelősség a miénk!

Így van ez a lovaglásban, lóval való foglalkozásban is. A miénk a felelősség! De ezt hogyan is értem? Milyen kifogásokat gyártunk magunknak nap mint nap?
Először is mindent a lovunkra fogunk, ez ilyen, igy született, ezzel már nem lehet mit kezdeni... jó ez így nekem. Vagy amikor nem csak ráfogjuk a lovunkra, még hibáztatjuk is, és olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, ami nem helytálló egy lóval kapcsolatban, mint a következők:
Szemét ló, köcsög, direkt csinálja, ki akar b#szni velem, azt nézi, mikor tud ellenkezni vagy kibújni a feladat alól.
Hoppá, az utolsó lehet, hogy igaz? De miért? Miért csinálja ezeket? Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy Miért?

Magunkba kell nézni, mindent jól csinálok? Biztos, hogy ez a legjobb út? Jól kommunikálok a lovammal?
De hát edzővel dolgozom... azt mondja ez a ló ilyen...
Nem, nem ilyen.. ilyenné tették az emberek.

Kezdjünk el kutatni, nyissuk ki a szemünket és gondolkozzunk, ne fogadjuk el feltétel nélkül az első választ, mert azt egy edző vagy versenyző mondta.

Olvassunk, kérdezzünk, járjunk utána, majd tegyünk a probléma ellen és ne bujjunk a kifogások mögé!

Nem könnyű dolog, de megéri, egy olyan társat csinálni a lovunkból, akivel nem küzdelem a lovaglás, nem harcolok a nyeregben, nem szakad le a kezem, nem kell rettegnem, hogy mitől fog megilyedni, és még sorolhatnám!

Gondolkozzunk és kérdezzünk!!




2020. január 21., kedd

Jelrendszer!?!

Elgondolkodtam...


Egy adott lovaglási stílusban, egy adott jelrendszert kell megtanulnia a lovasank és a lónak is. A lovaglási stílus jelrendszerei nagyon különbözőek, ezáltal több stílust sem a ló sem a lovas nem képes egyszerre ugyan úgy tudni. Tehát azt, hogy milyen stílusban lovagolunk, el kell dönteni és az mellett kitartani, nem összekeverni....


Ebben a formában lehet, hogy igaz... DE...


Jelrendszer?? vagy Testbeszéd??

Én azt mondom, használunk elsődleges és másodlagos segítségeket. Az elsődleges a testbeszéd, mind földről és nyeregből egyaránt. Nyeregből a testbeszédünk az ülésünk. A másodlagos segítségek tartalmazhatnak bizonyos jeleket, de hogy azok annyira eltérőek legyenek stílusonként, az szerintem egyenlő a lehetetlennel. A stílusok közti különbség a cél, hogy mégis mit szeretnék elérni, mit szeretnék megtanítani a lovamnak.
A ló akkor is ló, ha westernó, vagy ugró, vagy bármi más stílusban lovagolt ló.
A ló testbeszéddel kommunikál, az ember testbeszédét is érti, és reagál rá. A másodlagos segítségek azért vannak, hogy ha nem reagál az elsődleges segitségekre úgy és akkor ahogyan azt szeretnénk, akkor segitsünk neki vagy korrigáljunk vele.



Ezért én úgy gondolom, aki jelrendszerekben gondolkodik, az nem használja az elsődleges segitségeket kellően tudatosan, sem földről sem nyeregből.

2020. január 14., kedd

Hogyan Beszélj a Lovak Nyelvén Szavak Nélkül

Avagy: Saját testbeszédünk tudatos használata!

De miért is olyan fontos ez?

Az emberek beszéddel kommunikálnak egymással, nem a testbeszédet alkalmazzák elsődlegesen. Ezért a lovakkal való munkában is hajlamosak vagyunk a testbeszédet másodlagosnak tekinteni, vagy szinte el is felejteni. A lovak viszont nagyon jól olvassák a testbeszédet, észreveszik a bizonytalanságot, a félelmet, és ha valaki nem következetes, az nagyon összezavarja őket.
Sokszor nem is gondolnánk, melyek azok a mozdulatok, tettek, amiket lovunk nem tud hova tenni. Az emberi természet merőben más, mint a lovaké. Amit elvileg nagyon jól tudunk is, mégis minden nap ruházzuk fel lovunkat olyan emberi tulajdonsággal, amikhez közük nincsen valójában.

Ha odafigyelünk a lovunkra, megtanulhatjuk a testbeszédét, jelzéseit, felismerhetjük, mikor milyen hangulatában van. Ehhez nyitott szemmel kell járni, megfigyelni minden lovat a környezetünkben.
Kis tanulással, odafigyeléssel elsajátítható.

A lovak is megfigyelnek bennünket, látják és érzik, hogy milyen kedvünkben, hangulatunkban vagyunk.
Ha testbeszédünkben nem vagyunk tudatosak, magabiztosak és a lovak számára eggyértelműek, akkor nem fogják érteni, hogy mit is szeretnénk tőlük.

Viszont....

Saját testbeszédünk tudatosítása sokkal nehezebb, mint azt gondolnánk. Először is azért, mert a megszokott, szinte autómatikus reakcióinkat kell felülírni, és a legtöbbet észre sem vesszük.
Tehát először fel kell ismeri, mit is csinálunk, abból mi nem jó, hogyan kellene és azt sok-sok gyakorlással beépíteni a mindennapokba.

Ez a folyamat hosszú idő, nem megy egyik napról a másikra, rengeteg gyakorlást és odafigyelést igényel, ha csak egy kicsit is elkalandozik az ember, máris úgy csinálja, ahogyan megszokta...

De ha sikerül tudatosítani a testbeszédünk, akkor a lovunkal való kapcsolat is sokkal sokkal jobb lesz. Jobb lesz a mindennapi munka, a kommunikáció és még a lovaglás is!!






2020. január 7., kedd

Az a baj....

Az a baj, hogy az emberek szakágakban gondolkodnak, és azt gondolják, hogy a szakágak közt nagyon nagyon nagy a különbség. Egy ugrólovas, szinte csak ugrik, egy díjlovas nem megy terepre, a westernes szerint hülyeség az összeszedettség.. stb. Mielőtt valaki vérig sértődne, ezeket, hallottaam, láttam, nem csak álltalánosítok. Az alapkiképzés is sokszor hiányzik, hiszen csak fel kell ülni és menni.

A természetes lókiképzés, egy alap, lóval való kommunikáció és bánásmód, melyet kiragadtak a képzésből. Pedig nem külön szakág, hanem alap. Az, hogy megtanuljunk a lovakkal kommunikálni, hogy megtanuljunk a saját testbeszédünkel jól kommunikálni, az nem szakágfüggő.

A földi munkának nagyon sok lehetősége van, rengeteg dolgot lehet csinálni, sok a színesítési lehetőség. Viszont nem kötelező, a kötelező az alapképzés futószáron és kézen, ha valaki nem szeretne "bohóckodni" földről. Ha valaki szeretne dolgozni földről a lováva, akkor szinte kimeríthetetlen a tárháza, viszont ha valaki nemszeretne, akkor is vannak olyan alapvető feladatok, melyek megkerülhetetlenek.
Senkit nem fog a lova felnyergelve, bemelegítve, kiképezve a pályán várni. A lóápolás, nyergelés, a napi feladatok közé tartozik, a földről való munka, pedig ugyan úgy a lókiképzés része, mint a lovaglás. Nem lehet mindent a ló hátáról erőből megoldni.... vagyis lehet, csak az olyan is lessz.

Több embertől hallottam, hogy nálam csak néhány hétig/hónapig van egy egy ló, nincs erre időm, nem is akarom, hogy bízzon bennem.
Nos itt kezdődik a problémás és elrontott lovak gyártása.

DE!! ha meglenne, egy alapkiképzés, nem kellene 3-4 évesen a lovaknak szakágspecifikusan versenyezni, hanem 6 éves koruk után mennének egy adott szakág irányába, a belovaglás idejében, változatos munkát kapnának, a lovasok megtanulnának kommunikálni a lóval, mikor milyen helyzetekben hogyan kell reagálni, ezeket hogyan tudja átültetni a lovaglásba, a büntetés helyett, a nyomásra engedéssel tanítaná és rávezetné a lovat arra, hogy mégis mit szeretne tőle, akkor nem is lenne probléma azzal, hogy valaki megvesz egy lovat, képzi és továbbadja.
A lónak lenne egy bizalma az emberhez, lenne egy alapképzése, nem kellene bizalomépítéssel "vacakolni" folytatóthatna a képzés, a ló hamar megszokná, hogy másik ember foglalkozik vele.

Csak az emberek nem szeretnek felelősséget vállalni, nem szeretnek tanulni, és nem ismerik be maguknak sem, nemhogy másnak, ha hibáztak.

Egy ismerősöm azt mondta, hogy egy lovasiskolában nincs mindenre idő, van, hogy elszáll a lónak egy egy indokolatlanul nagy pofon...
Ez azért nem helyén való állítás, ugyanis nincs idő a következetességre, a ló azért kap egy indokolatlan pofont, amit az elötte lévő hetegben megengedtek neki, pl, hogy túl közel ment. Ettől lesz a ló félős, mert nem érti, hogy miért kapta. Mert ha következetesen rá van szólva, aztan a huszadikra kap egy nagyot, akkor nem tudsz akkorát ütni, hogy az indokolatlanul nagy legyen, csak rosszkor rossz időben, mert összezavarja a lovat, nem fogja érteni, értelmetlennek találja.

Tehát a következetesség az egyik legfontosabb tényező a lovakkal való bánásmódban, ehhez pedig tanulni és gyakorolni kell, nem pedig ösztönből reagálni, mert az ember és a ló nagyon sok mindenben különbözik.