Az a baj, hogy az emberek szakágakban gondolkodnak, és azt gondolják, hogy a szakágak közt nagyon nagyon nagy a különbség. Egy ugrólovas, szinte csak ugrik, egy díjlovas nem megy terepre, a westernes szerint hülyeség az összeszedettség.. stb. Mielőtt valaki vérig sértődne, ezeket, hallottaam, láttam, nem csak álltalánosítok. Az alapkiképzés is sokszor hiányzik, hiszen csak fel kell ülni és menni.
A természetes lókiképzés, egy alap, lóval való kommunikáció és bánásmód, melyet kiragadtak a képzésből. Pedig nem külön szakág, hanem alap. Az, hogy megtanuljunk a lovakkal kommunikálni, hogy megtanuljunk a saját testbeszédünkel jól kommunikálni, az nem szakágfüggő.
A földi munkának nagyon sok lehetősége van, rengeteg dolgot lehet csinálni, sok a színesítési lehetőség. Viszont nem kötelező, a kötelező az alapképzés futószáron és kézen, ha valaki nem szeretne "bohóckodni" földről. Ha valaki szeretne dolgozni földről a lováva, akkor szinte kimeríthetetlen a tárháza, viszont ha valaki nemszeretne, akkor is vannak olyan alapvető feladatok, melyek megkerülhetetlenek.
Senkit nem fog a lova felnyergelve, bemelegítve, kiképezve a pályán várni. A lóápolás, nyergelés, a napi feladatok közé tartozik, a földről való munka, pedig ugyan úgy a lókiképzés része, mint a lovaglás. Nem lehet mindent a ló hátáról erőből megoldni.... vagyis lehet, csak az olyan is lessz.
Több embertől hallottam, hogy nálam csak néhány hétig/hónapig van egy egy ló, nincs erre időm, nem is akarom, hogy bízzon bennem.
Nos itt kezdődik a problémás és elrontott lovak gyártása.
DE!! ha meglenne, egy alapkiképzés, nem kellene 3-4 évesen a lovaknak szakágspecifikusan versenyezni, hanem 6 éves koruk után mennének egy adott szakág irányába, a belovaglás idejében, változatos munkát kapnának, a lovasok megtanulnának kommunikálni a lóval, mikor milyen helyzetekben hogyan kell reagálni, ezeket hogyan tudja átültetni a lovaglásba, a büntetés helyett, a nyomásra engedéssel tanítaná és rávezetné a lovat arra, hogy mégis mit szeretne tőle, akkor nem is lenne probléma azzal, hogy valaki megvesz egy lovat, képzi és továbbadja.
A lónak lenne egy bizalma az emberhez, lenne egy alapképzése, nem kellene bizalomépítéssel "vacakolni" folytatóthatna a képzés, a ló hamar megszokná, hogy másik ember foglalkozik vele.
Csak az emberek nem szeretnek felelősséget vállalni, nem szeretnek tanulni, és nem ismerik be maguknak sem, nemhogy másnak, ha hibáztak.
Egy ismerősöm azt mondta, hogy egy lovasiskolában nincs mindenre idő, van, hogy elszáll a lónak egy egy indokolatlanul nagy pofon...
Ez azért nem helyén való állítás, ugyanis nincs idő a következetességre, a ló azért kap egy indokolatlan pofont, amit az elötte lévő hetegben megengedtek neki, pl, hogy túl közel ment. Ettől lesz a ló félős, mert nem érti, hogy miért kapta. Mert ha következetesen rá van szólva, aztan a huszadikra kap egy nagyot, akkor nem tudsz akkorát ütni, hogy az indokolatlanul nagy legyen, csak rosszkor rossz időben, mert összezavarja a lovat, nem fogja érteni, értelmetlennek találja.
Tehát a következetesség az egyik legfontosabb tényező a lovakkal való bánásmódban, ehhez pedig tanulni és gyakorolni kell, nem pedig ösztönből reagálni, mert az ember és a ló nagyon sok mindenben különbözik.
