Dév napló 2.

Kicsit megkésve, de folytatom a beszámolót Dévről. A korábbi bejegyzésem róla ide kattintva olvasható.

Kényszerpihenőn voltam, így egy darabig nem tudtam saját lóval dolgozni. Most folytattuk a munkát, ott ahol abbahagytuk, vagyis futószáron átmenetek mind a három jármódba, kézen történő munka, nyergelés, felülés. 

A kevesebb több elvén egy héten háromszor dolgozunk és a foglalkozások sem tesznek ki egy órát, mivel a fiatal ló nem tud folyamatosan koncentrálni. Munka előtt vagy után kézen sétálunk, legeltetem, csak együtt vagyunk.

Néhány alkalom után most már segítő nélkül is fel tudok rá ülni, sétálni. Elindulás, megállás és szép lassan az irányváltoztatás is megy.

Biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben visszaköszön, hogy nem sietve, pár hónap alatt kellett belovagolni. 

A ménvizsgára való eljutásunkat nem adtam fel, dolgozunk, fejlődünk és ha úgy érzem készen áll, akkor újra megpróbáljuk.

Kell-e földről dolgozni?

A válasz egyszerű: IGEN

Hiszen a futószárazás is az, mégis az az egy ami elfogadott, a többi csak bohóckodás...

A lovak képzéséhez hozzátartozik a földről végzett munka. Azok számára, akik szeretnek földről dolgozni a lovaikkal, szinte kimeríthetetlenek a lehetőségek: kézen, futószáron, kantárban, kapicánban, kötőfékkel, szabadon... stb.

De mi van azokkal, akik nem szeretnek földről dolgozni, inkább csak lovagolni szeretnének? 

Az a rossz hírem van számukra, hogy valamennyit muszáj. 

Sokszor hallom, hogy bohóckodás, értelmetlen, megpörgeted futószáron, fel kell ülni és menni... 

Ezek a megnyilvánulások számomra egyértelművé teszik, hogy akik ezt mondják, nem értenek a lóhoz. Szándékosan fogalmaztam így, mert lehet, hogy a lovagláshoz értenek. Nagyon-nagyon sokszor látom, hogy valaki nagyon szépen, puhán lovagol, a ló is szépen, lazán, elengedetten megy alatta, úgy néz ki, tudja mit csinál. 

De a legtöbbjüknél ez az első problémáig tart, amikor a ló nem úgy reagál, ahogyan azt szeretnék. Ilyenkor, a tudatlanságból adódóan a durvaságokhoz és erőszakhoz nyúlnak. Ennek oka, hogy a lovaglás technikai részéhez értenek, de a lóhoz, mint élő, érző állathoz, már nem. 

Ebben is segít a földről végzett munka, megérteni és megtanulni a lovak kommunikációját és saját tudatos testbeszédünket.

A legtöbbször olyan dolgokat büntetnek az emberek, melyek inkább türelmet és megértést kívánnának. Vagy úgy büntetnek, hogy a ló már régen nem tudja semmivel sem összekötni. 

A ló értelmetlen püfölése, megverése amúgy sem vezet célra, még ha az ember azonnal a nemkívánatos viselkedés után teszi is azt.

A lovak viselkedésének, természetének és kommunikációjának megtanulása elengedhetetlen lenne. 

Nem lenne ennyi elrontott, nehéz lovaglású vagy kezelhetetlen ló. 

Egyik ló sem születik rosszindulatúnak, nehezen kezelhetőnek. Minden viselkedési formát az emberek tanítottak neki, tudatosan vagy éppen nem tudatosan. 

A tudás, hozzáértés és a következetesség hiánya az, ami a sok nemkívánatos viselkedési formát tanítja a lónak. A lovak csak visszaadják, amit tőlünk kaptak. 

Aki veszi a fáradtságot, hogy földről is dolgozzon a lovával (és nem csak futószáron!), az meg tudja tanulni a lovak testbeszédét, a saját teste tudatos használatát, és ezt át tudja majd építeni a lovaglásba is.

Lószállító

A lószállítóra való felvezetés mindig problémás, ha a ló nem akar elsőre felmenni. Minden problémánál a lovak meg nem értése köszön vissza. A futószárral felhúzás, zablával vezetés, erőszakos felhajtás, csak pillanatnyi megoldások és minden következő felvezetést még jobban megnehezítenek.

Ha a ló elindul a futóra, akkor azonnal elvárjuk, hogy menjen is fel teljesen, nehogy megálljon, nehogy lejöjjön, mert akkor "úristensohatöbbetnemmegyfel!!!".... ilyet vagy valami ehhez hasonlót gondolnak ilyenkor az emberek.

A helyes hozzáállás az lenne, hogy a lovat először hozzászoktatjuk a lószállítóhoz, nem a szállítás napján akarjuk felvarázsolni. 

Nem szabad sietni, időt kell hagyni, hogy hozzászokjon, megnézze, megszagolja. 

Apró lépésenként haladjunk szépen felfelé. Ha oldalra térne ki, irányítsuk vissza középre és ismét kérjünk egy lépést előre. 

Amikor lovunk nyugodtan áll, dicsérjük meg, és ha ezután elindul lefelé, mindenképpen engedjük meg neki, akkor is, ha már majdnem teljesen fent van.

Ha többször lesétálhat, akkor nyugodtan fog felmenni, nem fog stresszelni azon, hogy be van kényszerítve egy szűk helyre, hiszen bármikor kijöhet onnan.

Hogy mennyi időt vesz igénybe, az az adott lótól függ. Rossz élménye van, bizonytalan, fél vagy csak tiszteletlen? Ennek függvényében ez az idő lehet pár óra, néhány nap, de akár több hónap is. 

Muszáj megemlíteni a jutalomfalatot is. Ha a ló fel-fel lépeget, jutalomként, amikor áll, akkor kaphat almát, répát, zabot, jutifalit, amit szeret. Nem szabad a ló orra előtt lengetni csalogatás céljából, mert csak a nyakát fogja nyújtani, ha egyet-egyet fel is lép, hosszú távú eredményt nem érünk el vele.

A jó hely/rossz hely játék nem minden lónál válik be. 

Ha a lovunk hozzászokott és eljött a szállítás napja, fent van, a farvas a helyén, a lószállító becsukva, akkor INDULÁS !!! Méghozzá azonnal! Nincs pakolás, beszélgetés vagy bármi. 

A ló mindig az utolsó és indulunk. Ha a ló elkezd türelmetlenkedni mert még áll a futó, akkor kaparhat, toporzékolhat, elkezdhet vergődni, annak pedig sosincs jó vége, még ki is szabadulhat, megsérülhet, kárt tehet a lószállítóban is. Viszont ha elindultunk, akkor már az egyensúlyozással fog foglalkozni és így a rossz élmények szerzése is elkerülhető.

A fenti videó a tanítványomról készült, engedélyével tettem közzé

Trükkök pedig nincsenek!

A lovaglás nem ott kezdődik, hogy felülünk a lóra és megyünk vele. 

A lovasiskolákban is van lehetőség a lovak melletti, a lovaglást előkészítő munkák elsajátítására. Onnantól kezdve, hogy saját lovunk van, ez nem lehetőség, hanem kötelező feladat. Mindegy, hogy ki milyen szinten lovagol vagy mik a céljai, ha lovat tartunk, nekünk kell lovaglás előtt és után rendbe tenni.

A lóval való bánásmódban csak a lovak saját kommunikációját felhasználva és megértve, saját testbeszédünk tudatosításával érhetünk el olyan kapcsolatot, hogy a ló mellett töltött idő ne legyen veszélyes vagy problémás. 

Például: nem lehet kikötni, nem lehet vezetni, fellök a fejével, eltol a vállával, hevederiszonyos, sunyít, nehéz felszállni rá, nem áll meg, nehezen adja a lábait, és még sorolhatnám az apróságokat vagy akár a veszélyesebb dolgokat is.

Ha valaki azt mondja, mutatok néhány jó trükköt, az igazából semmit sem tud a lovak kommunikációjáról. A lovakat nem tudjuk átverni. Ha jelekre tanítjuk, akkor a megszokásba visszük bele, ami bizonyos szinten, bizonyos szituációkban úgy tűnhet, hogy működik. De csak addig működik, ameddig minden ugyanott és ugyanúgy történik... Erről részletesebben is lesz szó egy későbbi bejegyzésben.

Sokszor esünk abba a hibába, hogy emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel lovunkat, majd a nem kívánatos tulajdonságok ellen trükköket próbálunk bevetni. Mert így sokkal egyszerűbb, mint felelősséget vállalni, magunkban megkeresni, hol hibáztunk, mindent rá lehet fogni a lóra, mert ez a ló ilyen, és kész...