A kiképzés valódi célja, avagy miért nem jófej a lovam

Mi a célod bejegyzésemben már megírtam, hogy mindig kell lennie egy célnak a képzésben. A ló hosszú használati élettartama, egészségének megőrzése mindig a célok között kell hogy legyen. Emellett az együttműködési szándék és képesség kialakítása sem elhanyagolható.

Első lovamat 14 évvel ezelőtt vettem, aki most 25 éves. Pár éve már nyugdíjas éveit élvezi, de ha egészségi állapota, időjárás és az én kedvem is úgy alakul, elő-elő szedem egy kisebb-nagyobb terepre.  Hónapok utáni állást követően felnyergelem és gond nélkül kimegyek terepre, egyedül. Nem kell lefutószárazni hogy kiengedje az istállógőzt, vagy hogy lefárasszam. De vannak egyéb jó tulajdonságai is, mint pl: nem kell kikötni, mert megáll, jön utánam, bárhol kiköthetem és otthagyhatom, nem visz el, nem ijed meg, nem bakol, nem ellenkezik. Ezekre a tulajdonságokra szoktam azt a visszajelzést kapni, hogy de jófej a lovad... 

Azt tudom mondani mindenkinek, hogy a TE lovad is lehet jófej, csakis a megfelelő bánásmód és következetes kiképzés eredménye, hosszútávú eredménye, ami több év alatt alakul ki, attól függően, hogy a ló milyen állapotból indul. Tedd fel magadnak a kérdést, milyen a lovad? mi az a tulajdonsága amin változtatnál, vagy ami nem tetszik, bosszant. Az a jó hírem, hogy csak rajtad áll, hogy ezt a tulajdonságát megváltoztatod-e avagy nem. Viszont ez a rossz hírem is, hogy ha a lovad bunkó, köcsög, ellenszegül, elvisz stb.. az vagy te miattad alakult így, vagy ha így került hozzád, akkor is csak rajtad áll, hogy ez változik, vagy nem. 

Rengetegszer hallottuk már, hogy a lovad a tükröd.. de valahogy mégis elfogadjuk, hogy ez a ló ilyen vagy olyan, felruházzuk őket emberi tulajdonságokkal, miközben tudjuk, hogy nem emberek, és hogy lóként reagálnak arra, amit tőlünk emberektől kapnak. De sokkal könnyebb ráfogni a lóra, hogy ez ilyen, minthogy felelőseget vállaljunk azért, hogy csakis rajtam múlik, hogy ilyen, olyan, vagy esetleg "jófej".

Hol marad az alapkiképzés?

A fiatal lovak képzése normál esetben 3 éves koruk után kezdődik. A belovaglás során megismerkednek a felszerelésekkel, a lovassal a hátukon, terepmunkával, futószárazással, alap idomítási feladatokkal. 

Az alapképzés vagy belovaglás, szinte mindegy milyen lóról beszélünk, ugyan annak kellene lennie, de sajnálatos módon már a belovaglás kezdeti szakaszától a később kiszemelt szakirány felé mennek el, aminek semmilyen pozitív hatása nincs a lóra, csak a kiképzését szeretnék megrövidíteni. A szakirány felé lehet, hogy megrövidül a képzés ideje, de a ló használati élettartama is megrövidül ezáltal.

Nem beszélve arról, hogy alapvető dolgok hiányoznak a képzésből. Például: egy díjlovaglásra szánt ló frászt kap egy cavalletti rúdtól a földön vagy sohasem járt terepen. Egy ugróló nem tud egy korrekt hosszhajlítást bemutatni, de szélsőséges esetekben olyannal is találkoztam, hogy a ló sohasem ment futószáron.

Mert a mai modern megközelítés alapján, "fel kell ülni a lóra és menni". 

Ez sajnos egy idézet volt, mert napi szinten hallom emberektől, vagy saját tanítványaimtól, hogy ezt kapták jó tanácsnak. 

Sokszor hallottam embereket azzal példálózni, hogy régebben, a jó lovasok felültek akármilyen lóra, és néhány perc alatt összeszedték, helyrehozták, ha a lovasuk nem bírt vele, és hogy ilyet manapság nem látni. Ehhez nekem csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy azok a lovak kaptak rendes alapkiképzést, még a mai lovaknak nagyon kevés százaléka kapja meg. Mert egy rendesen kiképzett lovat nem lehet egy hónap alatt előállítani. 

Itt is, mint manapság mindenben, és nem csak a lovaséletben, az idő az amiből az embereknek a legkevesebb van. De a ló alapkiképzését nem lehet lerövidíteni anélkül, hogy az ne a ló kárára menjen idősebb korára. 

Mi az amiből egy jó alapkiképzés áll, még mielőtt bármilyen szakág felé vennénk az irányt?

Erről könyvet lehetne írni, és van is, de most nagy vonalakban azért összeszedem.

A fiatal lovat hozzá kell szoktatni a felszerelésekhez, nyereghez, zablához, a lovashoz a hátán. Meg kell tanítani neki a másodlagos segítségeket is. Futószáras munka, terep, cavaletti, kisebb ugrások, idomítási feladatok mind három jármodban. És csakis ezek után lehet szakirányosítani. Ami nem egy-két hónap, hanem jócskán több időt kell rászánni. 

Futószáras bemelegítés Casinoval

Futószárazás

A helyes futószárazás nem is olyan egyszerű, mint ahogy az ember gondolná. Ami manapság elterjed futószáras munka, azt én inkább a ló körbehajszolásának hívnám, mint érdemleges munkának. Sok természetes lovas elítéli a futószáras munkát, és azt mondja, nem futószáraz, hanem körmunkát végez. A helyzet az, hogy a kettő ugyan az. a helyes futószárazás része az amit ők körmunkának hívnak.

Először is tisztázni kell, hogy zablába SOHA  nem csatolunk futószárat, sem a belső karikába, sem a tarkón átvezetve. ennek egyszerű oka van, nem lehet, (konkrétan lehetetlen) igy nem bántani a ló száját feleslegesen. tehát a futószárazás eszközei legfőképpen a kapcán, de lehet kötőfékben és csomózott kötőfékben is futószárazni. A hagyományos futószár akkor alkalmas erre a célra, ha a ló már puhán reagál, addig érdemes nehezebb kötéllel végezni azt inkább. Futószárazó ostor, rövidebb ostor és pálca is megfelelő eszköz a feladathoz. 

Meg kell említeni a kikötőszárakat. Én magam nem használok, és nem is szeretem, de egyfajta csatolását elfogadom, amikor is a kikötőszárak a ló marja mögött vannak csatolva, olyan mértékben, hogy a ló előre lefelé találja meg a kapcsolatot. (Erről bővebben majd máskor.)

A futószár alapja, hogy a lónak tudjuk mozgatni a vállát és a farát, ki tudjuk küldeni és be tudjuk magunkhoz hívni. A futószáras munkát lehet rövid és hosszú futószáron végezni. A rövid futószáras munkánál a ló közelebb van hozzánk, nagyobb hatással vagyunk rá, de a sebessége a kisebb kör miatt csak lassabb lehet, ez persze nem zárja ki a vágtamunkát, csak ki kell ügyesítenünk hozzá a lovat. Hosszú futószáron pedig kondimunkát is végezhetünk a lóval. 

Rövid futószáron, kérhetünk olyan feladatokat is, mint kézen vagy vezetőszáron végzett munkánál is, mint például, állj, hátralépés, farat be, vállat be... stb. Színesíthetjük a munkát cavalettivel, ugrásokkal. Kapicánnal végzett munka előnye , hogy bármikor kérhetünk lovunktól kézváltást is, nem kell átcsatolgatni semmit. Ennek köszönhetőn bele is kell építeni a többszörös kézváltásokat a munkába, nem pedig 15 perc egyik kézre és 15 perc másik kézre. Tehát mindegy, minek hívjuk, körmunka vagy futószárazás, a lényeg, hogy azt megfelelően tegyük.