Lusta ló

  A ló lustasága mögött álltalában más jellegű probléma áll, mint, hogy csak simán lusta.
Nem azért nem megy mert nem akar, hanem megtanulta, hogy nem muszáj.
Ugyan is minden lovat lehetne lustának mondani, hiszen természetüknél fogva energiatakarékos módban vannak, csak akkor mozdulnak meg, ha van rá jó okuk.
Mik lehetnek ezek az okok?
Mindenképpen olyan ami motiválja őket, ami miatt össze kell kapnia magát.
Az első és legfontosabb dolog ezen a helyen a menekülés, ha veszély van, akkor futás van, a lehető leggyorsabban.
Sokan ezt kihasználva hajták a lovakat, akár futószáron, akár a hátukon ülve. Ezzel az a baj, hogy a ló félős lesz, a félős ló pedig sem elengedett, sem nyugodt nem lesz, nem tud sem figyelni sem tanulni, csak a pillanatnyi dolgokra reagál.

De ha nem a félelem, akkor mi az amire a ló felfigyel, mire hajlandó megmozdulni?
A követés, az ember elfogaása vezetőjeként. Ilyenkor nem kérdezi meg miért kell csinálni, csak csinálja. A megfelelő engedéssel és jutalmazással párosítva pedig mindent bele fog adni, de nem fog elrohanni.

Amikor egy ló hajtós lesz, lusta lesz, akkor már kiütköznek az érdektelenségek, a ló közeledik a befásultsághoz. A reakciók nem voltak számonkérve, a segítségek pedig egyre erősebbek. Az egyre erősebb segitségek pedig folyamatosan tompítják a lovat és így a helyzet egyre roszabb lesz.

A probléma nagyrészt az engedés hiányára vezethető vissza. A ló nem tudja mi volt a jó reakció, nem volt jutalom, engedés. A folyamatos hajtás, kérés, tartás pedig a ló tompulásához vezet, majd ráfogják, hogy hajtós, lusta...

A megfelelő képzéssel, következetességgel, engedéssel ez is egy visszafordítható folyamat!

Szenvedős időszak

Vannak olyan napok a lovazásban, amikor nem úgy sikerültek a dolgok ahogyan szerettük volna, rossz napja volt a lónak, nem úgy reagált, ha pozitívan is felyeztük be a napot, voltak összetűzések, veszekedések.
Ezek álltalában egy-egy napok, amin az ember hamar túllendül. De mi van akkor, ha ez állandósul, hetekig, akár hónapokig eltartva?!

Ha ez így van, az bizony egy nehezebb időszak, de tudni kell, hogy ennek is vége lesz, ha következetesen dolgozunk és megfelelően reagáljuk le a helyzeteket, problémákat.

Figyeljük meg a problémát, mi az ami visszatér és próbáljunk ellene tenni, megelőzni.
Ha nem lehet, akkor megfelelően kell korrigálni, minden egyes nap.

Figyeljünk a jóra!

Ha vannak is összezörrenések, akár mindennaposak is, arra koncentráljunk, ami jól ment, amiért meg tudtuk dícsérni a lovunk, és legfőképpen pozitívan zárjuk a napot, az edzést.

Ha minden nap sikerül pozitívan zárni,és mindig sikerül a problémákat a megfelelően korrigálni, akkor csak kitartás és türelem kérdése, hogy a helyzet javuljon.

Ebben az időszakban szokták az emberek eladni a lovukat, hogy nem jó, nem birnak vele, nem passzolnak össze...
nem minden esetben az eladás a jó választás, de egy hosszabban felmerülő problémánál ezt is fontolóra lehet venni.

Én személy szerint szinte soha nem ajánlom a lovasnak az eladást, mert mindenre van megoldás, csak kitartóan kell dolgozni. Ettől függetlenül azért vannak azok a bizonyos helyzetek, amikor jobb külön folytatni ....

Próbálkozások

A lovakkal való munkában észrevehetjük, hogy a lovunk, egyedtől függően, olykor-olykor bepróbálkozik, mi lenne ha... ha nem kellene ezt vagy azt megcsinálni, esetleg ellenkezik is.

A lovaknál a visszakérdezés normális, időről időre bepróbálkozik, hiszen a természetben így tudott feljebb lépni a rangsorban, hogy a felette állókat megkérdőjelezte. Ez a megkérdőjelezés egészen kicsiben kezdődik. Egy apró eltolás, elhúzás, lovaglásban nagyon apró kibújások egy-egy segítség alól.
Ha ezeket nem vesszük észre, akkor jönnek újra és újra egyre durvább formában. Erántja a lábát pucolásnál, fellok a fejévvel, visszatart lovaglásban, felkapja a fejét, stb.. Ha ezeket még mindíg nem kezeljük a helyén, akkor bizony fokozódnak egészen az ellenszegülésekig, ágaskodás, elrohanás, elrántás, falhoznyomás stb..


Ha a próbálkozásokat idejében megfelelően korrigáljuk, akkor nem fajulnak el annyira, hogy az ránk nézve veszélyes legyen. Mindíg van előjel, sohasem kezdi a próbálkozást egy ágaskodással, csak akkor, ha valamikor a múltban azzal már elért valamilyen eredményt. A múltbéli dolgok előjöhetnek évekkel később is, egy olyan szituációban, ami emlékezteti a lovat a múltra. Ilyenkor türelmesnek kell lenni és ki kell deríteni az ellenkezés valódi okát, majd azon kell dolgozni. A pillanatnyi megoldások egy régi problémán álltalában hosszútávon csak rontanak.

Ha a kis próbálkozásokat idejében korrigáljuk, akkor nem valószínű, hogy eljutunk egy hirtelen nagy ellenszegülésig, ha mégis, akkor vagy nem vettük észre a finom próbálkozásokat, vagy egy múltbéli rossz emlék van a háttérben.

 ( Természetesen ellenkezések hátterében fájdalom is állhat, ezt mindenképpen ki kell zárni, mielőtt egy problémán elkezdünk dolgozni. )

Szélhiszti

Sok lovas panaszkodik arra, hogy lova nem szereti a szelet, ilyenkor mindentől megijed, nem könnyű vele a lovaglás, szenvedés az egész... De mi van ennek a hátterében?

A bizalom hiánya a legnagyobb probléma.

Nézzük meg a szelet a ló oldaláról:
                - minden mozod
                - hangokat nem nagyon tud kiszűrni a szél miatt
                - szagokat hoz a távolból, ami egy pillanat alatt itt van és úgy el is tűnik.

Tehát sem a látására, sem a hallására és a szaglására sem támaszkodhat, csak a lovasra. Ha a lovasa nyugodt és tudja mit csinál, jó vezető, akkor a ló is nyugodt lesz. Ideális esetben.

Vegyünk egy fiatal belovaglás alatt lévő állatot, aki a kezdeti szakaszban találkozik a szeles időszakkal a belovaglása során.
A fiatal ló még csak tanulja a segítségeket, de ezen a szeles napon minden más, megilyed, minden segítség erősebb, minden ijedségre büntetés a válasz.
A szélmentes napokon minden a régi, de megint fúj a szél és megint büntetést kap, ahogy telnek az idők a ló szépen szélhisztis lesz. ( természetesen más okai is lehetnek, de mindenképpen a negatív megerősítés, a büntetés és nem megfelelő korrekció ami miatt idáig jutott az adott ló. )

A másik lehetőség, ha a fiatal lovat a belovaglás során a szélproblémáját észrevétlenül kezeljük, vagyis, ha megilyed, nem veszünk róla tudomást, a segítségeket nem erősítjuk és nem akarjuk megelőzni a problémát, azaz a megijedést.
Ebben az esetben a fiatal lovunk egyre inkább figyelmen kívül hagyja a szelet.

    De mi tehetünk ha a lovunk már szélhisztis?

Bizalom és tisztelet építés!!! Ehhez pedig földről kell dolgozni, nem lehet felülni, jól megfogni a szárakat és na majd én megfogom alapon megoldani. Az csak egy pillanatnyi megoldás lehet, de hosszútávon többet árt mint használ.

Igazábol visszatértünk oda, hogy mindenképpen kell földről dolgozni, ami nem csak a megpörgetem futószáron....
A lovasoknak meg kell tanulniuk a lovak viselkedését, kommunikációját, megérteni, mire hogyan és miért úgy reagálnak, nem magunkból emberekből kiindulva felruházni olyan tulajdonságokkal őket, amik nem helyénvalóak.