Cavalletizünk, lépésben és ügetésben erősítünk és ügyesítünk, gyakoroljuk a rövidebb vágtát, átmeneteket, beugratásokat. Váll és far vezetését kifele és befele, hajlítás, felvételek, finomítások.
Néha néha még visszatérnek kisebb problémák, mint hogy elkezd kifelé húzni vagy sodródik. Ilyenkor az adott problémára fektetem a hangsúlyt és általában 5-10 perc munkával megoldódik és folytathatjuk a munkát.
Tudom lehet h uncsi már, de nem lehet elégszer beszélni róla. Volt egy mondás régen, miszerint: Ha azt akarod megtanítani a lónak, h a fülébe harapsz és arra ugorjon be vágtába, akkor arra tanítod meg.... Nos ez igaz, de nagy hiba.. Következetességgel bármilyen jelre megtanítható bármi, amit kitalálunk, csak éppen az elgondolás hibás! Nem jelre tanítunk, nem cirkuszi trükköket akarunk megtanítani, beidomítani a lónak, vagyis jobb esetben nem. A kommunikációnkat kell kifejleszteni úgy, hogy az a ló számára teljesen világos legyen. Ha elengedett,figyelmes, nyugodt és átengedő lovat szeretnénk. Ha nem ezt szeretnénk, akkor persze más a helyzet, akkor lehet jutifalizni. De ha tényleg magasabb szinten szeretnénk képezni a lovunkat megfelelően, akkor ezt nem kerülhetjük el. Nekünk, lovasoknak kell megtanulni a testbeszédet, az energiát áramoltatni és felhasználni a képzésben. Energiák használatát meglehetősen nehéz leírni, inkább megmutatni lehet, de azért valami elképzelést csak csak lehet adni írott szövegen át is. Amit először is meg kell tanulnunk használni, az a légzésünk, a feszülés és a lazítás. A beszívjuk a levegőt, feszítünk, akkor egy bizonyos energia is keletkezik körülöttünk, ha lazítunk, kifújjuk a levegőt,, akkor viszont eltávozik ez az energia tőlünk. Tehát minden kérés előtt energiát viszünk a testünkbe, amit közvetíteni tudunk a ló felé, a kötéllel a pálcával, de ezek nélkül a tekintetünk irányításával is. Amikor viszont engedünk, mert lovunk a megfelelően reagált, akkor elengedjük ezeket az energiákat, lazítunk, leengedjük a kezünk, elengedjük magunkat, kifújjuk a levegőt. Ha nem használjuk a légzésünket is, akkor bennünk marad egy bizonyos feszültség, amit érez a ló és ezáltal nem megfelelő asz engedés.
A loval való foglalkozás közben olykor-olykor elő jönnek kisebb nagyobb problémák, melyeket megpróbálunk orvosolni. Ha nem javul a helyzet, jogosan gondoljuk azt, hogy akkor most ezt végleg elrontottam? ( abba nem megyek bele, ha valaki a lovat hibáztatja).
A válasz szinte mindig az, hogy igen elrontottam valamit, hiszen a ló semmit nem csinál ok nélkül, semmit nem csinál egyik pillanatról a másikra. De orvosolható a helyzet. A lovakban az a szép, hogy szinte mindent vissza lehet csinálni. Persze az a legjobb ha el sem rontunk sem apróságokat sem nagyobb dolgokat, de ez kb. lehetetlen.
Ha felismertük a problémát, rá kell jönni, hogy mit csináltunk ami miatt ez kialakult, majd azon dolgozni, hogy megszüntessük azt. Ha megy, egyedül, ha nem megy, akkor segítséggel. Viszont azt is tudni kell, hogy ha egy valami kialakult, pl néhány hónap alatt az legalább annyi idő, de inkább több, mire helyre tudjuk hozni.
Persze vannak olyan dolgok amiket nem mi rontottunk el, és vannak olyan dolgok is amiket nem éri meg helyrehozni. Az mondjuk már nagyon extrém és veszélyes eset, ha már nem éri meg. Általában azért, mert veszélyessé válik a ló.
Maradjunk a kisebb hibáknál. például, hogy a ló folyamatosan matat, piszkálódik, túl közel jön, esetleg meglök a vállával.
Ebben az esetben a személyes tér megvigyázása egy nagyon jó feladat, illetve az, hogy nem etetem jutifalattal a lovamat kézből. (jutalomfalatozásról amúgy is megvan a véleményem).
De nézhetünk egy másik problémát is, hogy ha futószáron folyamatosan jön befele. Ott is a probléma a testbeszédünkben és a következetesség hiányában van, mint kb minden felmerülő probléma esetén. Vagy nem tudjuk kiküldeni, húz kifelé, nem adja fel a lábát, stb..stb...stb.. de bármilyen probléma, ami elkezdett nálunk jelentkezni, az szinte minden esetben visszafordítható, ha rájövünk az okára és nem a lovat hibáztatjuk.
