Munka Szabadon

Amikor levesszük a lovunkról a kötőféket, elveszünk magunktól egy segítségadási lehetőséget, korrekciós eszközt. Éppen ezért ez egy nagyon jó visszaigazolás a képzésre, hogy ha lovunk jól reagál és megcsinálja amit szeretnénk.
Ha valami gond adódik, akkor meg kell vizsgálnunk, mi okozta a problémat. Például, hogy túl korán engedtük el és még nem alakult ki a megfelelő kapcsolat. Vagy nem voltunk elég világosak, nem használtuk kellőképpen a testbeszédet, vagy nem használtuk ugyan úgy, mint amikor a kötőfék a lovon volt.
Ha lovunk otthagyna minket, néhány próbálkozás után mindenképpen tegyük vissza a kötőféket, hogy tudjunk korrigálni, csak akkor vegyük le ismét, ha a kötélen már újra biztosan mennek a dolgok és nem nekünk kell megtartani a lovat.
Mindenképpen a testbeszédünk pontosításával és következetes munkával tudjuk elérni a célunkat.

Jutalomfalat

Nekem kapásból az a véleményem, hogy NEM!!!



Rengeteg lóval dolgoztam és az a személyes tapasztalatom, hogy nagyon kell tudni, mikor lehet,mikor érdemes adni jutalomfalatot. Munka közben szerintem nem kell adni, nagyon hamar megtanulja a ló, hogy a pihenés a jutalom, nem kell egy plusz falat neki, ami elveszi a figyelmét.
Kezdőket óva intek tőle, csipkelődős lovaknál még a kézből való etetést sem javaslom.
Van ritka kivétel, amikor használok jutalmat, például a lószállító problémás lovak némelyikénél segíthet. Nem csalogatásnak, hanem ha bent nyugodtan áll, akkor kaphat jutalomfalatot.
A napi munkában egyrészt szerintem macerás zsebretenni, kis tasiba rakni stb.. illetve ha elfogy, nincs visszajelzés a lónak, nincs jutalom.
A legfontosabb tényező tényleg az, hogy a lónak a jutaloma pihenés, amikor megállunk és pihenünk, ez az engedés pillanata és ez az amit azonnal tudunk alkalmazni, ha lovunk jól reagált a kérésünkre.
Nem kell, hirteken a szájába nyomni a jutit és nem is kell klikker segítségét használni, ami mind mind plusz eszköz a kezünkbe, ami felesleges.

Ettől függetlenül ez egy személyes vélemény, nehogy valaki magára vegye. De én nem ajánlom a jutalomfalat alkalmazását.

Kritikus helyzetek

Amikor az ember siet, vagy csak kiugrik a lovakhoz megcsinálni gyorsben ezt azt, mindíg akkor történik valami. Valami olyan, ami amúgy sosem okoz problémát, csak éppen pont most, amikor sietsz, szakad az eső, orkán erejű a szél, túl meleg van, túl hideg, stb... A lovak is érzik és valamiért frusztráltak, nem segít, ha mi is idegesek leszünk.
Ha elvesztjük a fejünk, kiabálunk a lóval, hogy miért pont most, azzal semmit sem érünk el. Az ilyen nehéz pillanatokban nekünk kell a legnyugottabbaknak és legtürelmesebbeknek lennünk. Hiszen a ló nem szivat, nem direkt köcsög és nem is szórakozik rajtunk.

Vegyük a mai példám. Fúj a szél, de annyira, hogy már a lovakhoz kifele is el kell húznom az útról a letőrt bokorrészeket. Mondanom sem kell, mekkora élvezet volt. A kapu kinyitása sem egyszerű ilyenkor.
Megküzdők a szénával, hogy nem nem adom, az etetőbe megy bele csakazért is.
Na akkor még gyorsba feldobom a takarókat és mehetek haza a melegbe. (gondoltam én)
Amúgy ez tényleg kétperces mozzanat, eszik a szénát, rádobom, becsatolgatom, cső.
Most rádobtam a takarót, mind a kettő perdülés, vágta, persze közben a takaró, husss...

Na jó, összeszedem a takarót, előszedem a kötőféket, felteszem rá, vagyis tenném, de félti a tarkóját...
Ok, türelem, nyugi, simi, 3 perc, meg is van, jöhet a takaró.. az is megvan, a ló áll.
Másik ló, kötőfék takaró, kész vagyok.

És így lett a 2x2 percből nagyjából 20.

Szóval türelem a kiakadás helyett, mert ha kiabálunk, felhúzzuk magunk, akkor lehet még mindíg ott kergetőzök velük... :D