A szabadidomítás önmagában kevés

A lovak kommunikációját egy kis odafigyeléssel, olvasással és gyakorlással viszonylag könnyen el lehet sajátítani. Több olyan lovast is ismerek, akik otthon, saját lovukon autodidakta módon tanulta meg. Ezzel nincs is semmi baj, a probléma ott kezdődik, amikor a fejlődés megáll és úgy gondolják, hogy nem kell továbblépni. Szőrén lovagolva, nyakmadzaggal, vagy két pálcával, a lovak összeszedettsége nélkül "reklámozzák" hogyan is kellene lovagolni. Az elvekkel, hozzáállással, a lovak bánásmódjával nincs probléma, de nem tanulnak lovaglástechnikát, elítélik a zablát és annak mindenféle használatát. 

A testbeszéd, mint elsődleges segítségek eltűnnek a ló hátán ülve. Vannak akik még magát az összeszedettséget sem tartják fontosnak, hiszen a ló a természetben is így megy, jó az úgy. Csak hogy ha már a ló hátára felkerül egy lovas, az első lábakra nagyobb teher kerül, mint a természetben, így az az elv, hogy a ló úgy jó ahogyan van, megbukott. Az egyenesre igazítás, vagyis, hogy a két hátsó láb egyforma terhet vegyen fel, a vállak könnyítése, mind azért van, hogy a ló a lovas súlya alatt is úgy tudjon mozogni, hogy ne károsodjon a teste, ízületei. Ezért van az, hogy bohóckodásnak hívják a munkát földről, mert valamilyen szinten igazuk van, hogy csak bohóckodnak, játszanak, de komoly kiképzői munkát nem feltétlenül végeznek a lóval. De azért nem, mert ez a rész az ami nem elsajátítható autodidakta módon, hanem lovasmestertől kell megtanulni, aki elmondja mit miért, hogyan kell csinálni, hiszen a láthatatlan segítségeket nem lehet ellesni. 

Sok mindent ki lehet találni, megérezni, de miért kellene hosszas éveket egyedül próbálkozni, ha van olyan aki már tudja.  Az is érthető, hogy amit a versenyeken láttak, azt a lovaglást nem akarták elsajátítani, mert ellene megy az elveiknek. De az nem jelenti azt , hogy nincs olyan lovaglási mód, ami összeegyeztethető a szabadidomítással és annak elvrendszerével. Nem lovaglási stílusban keresendő a megoldás, mert a ló, az minden lovaglási stílusban ló. Vagy a másik véglet, amikor úgy gondolják, hogy ezt vagy azt a sportágat csak úgy lehet csinálni, és a szabadidomítás az más, holott a loval való foglalkozás és képzés, az ugyan az, minden lovaglási stílusban, vagyis az kellene hogy legyen. Ugyanazt az alapképzést kellene megkapnia bármelyik szakágra szánt lónak. Tehát a szabadidomítás, a földről végzett munka önmagában kevés, kell, hogy az ember tovább képezze magát lovaglásban is, és nem arra gondolok, hogy szőrén felülök egy csomózott kötőfékkel vagy vagy nyakkötéllel... ugyanis az, hogy a lovat teljesen szétesve lovagoljuk, majdnem annyira káros, mint az összecsomagolása.

Mi a célod?

Ha lovagolunk, vagy dolgozunk egy lóval, kell, hogy legyen egy célunk, ami felé szeretnénk menni, haladni. Ez a cél minden lovasnál más és más lehet. 

Például, hogy eljusson valaki terepre, nyugodt lovat képezzen magának, versenyezzen, idomítson, saját maga fejlődjön a lovaglásban, stb., stb..

A célok megfogalmazásával sokkal könnyebben tudunk edzőt választani.

A legfontosabb kérdés, hogy a céljaid közt ott van-e a lovad hosszú használati élettartama. Ha igen, akkor végig kell gondolni, hogy hány évesen kell elkezdeni a lovat belovagolni, valamint a belovaglás ideje és mikéntje sem elhanyagolható. Vagyis, minél fiatalabb korban és minél rövidebb idő alatt képzünk lovat, annál valószínűbb hogy a használati élettartama csökken. Egy 4 éves csikó, ami 3 jármódban megy, versenyzik, pályát ugrik, az biztos, hogy 10 éves kora felett, de akár már hamarabb is, egészségügyi problémákkal fog küzdeni. 

Az első lábak túlterhelése a leggyakoribb, illetve a hát fájdalma, ugyanis a gyors és korai belovaglás által elkerülhetetlen, hogy a még nem kifejlett csikó (hiszen ebben a korban még csikó) sérül. Ha a te célod a minél rövidebb idő alatt a lehető legjobb versenyeredmény elérése, akkor nem kell csodálkozni, hogy a ló hamar tönkremegy. 

Van akinek ez nem okoz problémát, hiszen a "kiöregedett" lovat le lehet cserélni, gyorsan kiképezni az utánpótlást, és lehet folytatni a versenyzést. Kérdés az, hogy mennyire lehet így magas szintre fejlődni, ha a lovak folyton cserélődnek? Szerintem egy bizonyos szint után az ember megreked és egy bizonyos szintnél tovább a lovakat sem lehet így képezni.

Úgy gondolom, aki szereti a lovát, az szeretné, ha hosszú időre, egészségesen a társa lehessen, mind versenyzésben, mind hobbi szinten. Akkor miért várjuk a gyors eredményeket? Miért nem lehet időt hagyni a lónak a fejlődésre, és élvezni az együtt töltött időt?