Testbeszéd 2 / a lovon ülve

A lovunk hátán ülve is vannak elsődleges és másodlagos segítségek. A testbeszéd mindig az első, vagyis az ülés. Az ülésnek minden esetben meg kell egyeznie a másodlagos segítségekkel és minden esetben meg kell előznie azt. 

A testbeszédet a ló érti, akkor is ha a hátán ülünk, a másodlagos segítségeket viszont meg kell tanítani neki, hiszen nem egyértelmű, hogy pl a csizmára előre kell mennie. 

A vállam a ló vállát, a csípőm a csípőjét fogja vezetni. Az ülőcsontok terhelésével és a testsúlyom áthelyezésével tudom lovamat befolyásolni, ha a segítséget a megfelelő mértékben alkalmazom. Ha például bedől a lovas vagy túlságosan hátradől, az ellenkezőjét váltja ki a lóból, mint amit valójában szeretne. 

Pont ezért vannak a másodlagos segítségek, ha a lovunk nem reagál megfelelően, a másodlagos segítségekkel tudunk neki “segíteni”...

Tehát az ülőcsontunk, a súlypontunk, a vállaink és csípőnk helyzete a testbeszéd a lovunk hátán ülve és csak ezek után alkalmazhatunk bármilyen másodlagos segítséget. 

Testbeszéd

A lovakkal való kommunikációban az elsődleges segítség a ló mellett és lóháton is a testbeszéd. De hogyan is kellene ezt pontosan kivitelezni? Vajon mindig azt mutatjuk a testünkkel és úgy, amit valójában üzenni szeretnénk a lónak? Mindig érzelemmentesen, pontosan adjuk a segítségeket és emellett a testünk is pontosan azt sugározza?

Valószínűleg nem!!!

A testbeszédet a lovak nagyon jól értik, és nagyrészt reagálnak is rá, kommunikálnak is velünk, a saját testbeszédükkel, akkor is, ha ezt mi nem vesszük észre.

( Előfordulhat az az eset is amikor a ló már nem kommunikál az ember felé, de most nem erről szeretnék írni. ) Ahogyan mozgunk a ló mellett, hova nézünk, merre mutatunk, mozdulunk, a lóhoz képest mikor lépünk felé, vagy el tőle, stb.

Az első és legfontosabb szabály a "ki mozgat kit". Vagyis a rangsorban feljebb álló mozgatja a másik vállát és határozza meg a másik pozícióját. Lovunk minket nem húzhat el, nem tolhat el, és nem döntheti el melyik oldalunkon álljon, nem mehet át a másik oldalra, körön nem válthat irányt, a fejét nem emelheti át a fejünk felett, nem fejelhet le, ne vakarózzon belénk.

A testbeszédhez sok minden hozzá tartozik, olyanok mikre nem is gondolna az ember.

Ha kihúzzunk magunkat, felszívjunk magunk energiával, merőlegesek vagyunk a lóra, és ránézünk, ha kell szúrósan, akkor az megállítja, ellépteti a lovat. Ha a vállainkat leengedjük és nyugodtan állunk, akkor levettük a nyomást. Mindig oda nézünk, ahová a nyomást szeretnénk helyezni a lóra.

Elmozgatásoknál mindig a ló felé lépünk, nem oldalra, és semmiképpen sem hátra. A hátralépés hívja a lovat, bármi mást is csinálunk a kezünkkel, ostorral, bármit szeretnénk, ha hátrafelé lépünk, a ló nagy valószínűséggel felénk fog lépni.

 

Az energiáink, a tekintetünk, és hogy merre lépünk, mind azonosnak kell lennie és még a kezünkkel alkalmazott mozdulatoknak is összhangban kell azzal lennie, azzal amit a ló felé szeretnénk kommunikálni. Ez nem is olyan egyszerű és hamar összezavarhatja a lovat, a ló reakciója pedig minket, hogy miért nem érti, vagy miért nem úgy reagál ahogyan mi azt elképzeltük. Ilyenkor elkezdjük a lovat hibáztatni, holott ő csak megpróbálja visszaadni azt amit kiolvas a testünkből.

Éppen ezért nagyon fontos tudatosan használni testünk, tekintetünk, mozdulataink, és azokat összhangba hozni. Ha erre törekszünk, azt fogjuk észrevenni, hogy nem is a lónak kell tanulnia, hanem nekünk, mert ha jól csináljuk, akkor lovunk megfelelően fog reagálni. 

Te miért használsz kisorrszíjat?

Annak idején, amikor én tanultam kantározni, azt mondták, hogy az orrszíj és a ló orra között két ujjnak el kell férnie. Nem indokolták meg, miért, "így kell és kész". (Elég nagy probléma az oktatásban, hogy nem indokolnak meg igazából semmit, és a lovasok sem kérdezik meg, hogy miért.) Pár évvel később kantároztam egy Csendes nevű lovat, beállítottam az orrszíjat ahogyan kell, de a plusz kis szíjjal nem tudtam, mit kell kezdeni. Ekkor odalépett az oktató, kivette a kezemből, és úgy meghúzta mind a két szíjat a ló orrán, hogy nekem fájt, majd azt mondta, ezt jól meg kell húzni, nem kell sajnálni. Értetlenül álltam, de nem volt beleszólásom.

Vedd le, és az orrszíjat állítsd be rendesen...

Mi történik? Jobb? Rosszabb? Mi történik? Mi változik? 

A kisorrszíj használata elfedi a valóságot, a hibákat, a képzés hiányosságait. A szorosra húzott orrszíj hatására a ló feszes lesz, nem kap levegőt rendesen, az ilyen ló nem lesz soha elengedett.

A feszesség átterjed a tarkóra, nyakra, hátra, hátsó lábakra. A ló nem kényelmes, nehéz a hátán ülni, lovagolni. A kézben sokat fog, elejére esik, kimarad a hátulja. 

Ha a célod a minél rövidebb idő alatt elért nagy teljesítmény, a lovad egészsége árán is, akkor ez nem neked szól...De ha szeretnéd, hogy lovad hosszú ideig egészséges maradjon és lovagolható legyen, akkor változtatni KELL!

VEDD LE A KISORRSZÍJAT!!!!!!

És számolj be arról mi történik!

Tátog? Elvisz? Nem reagál? Nyelve alá veszi a zablát? Irányíthatatlan? Beledől a zablába?

Kommentben írjátok meg, hogy használtok-e kisorrzót és ha igen, miért? Mennyire húzzátok meg?