Testbeszéd

Amikor lovagolunk, vannak elsődleges és másodlagos segítségek. 

Mindent az elsődleges segítségekkel kezdünk, ami az ülés, és utána jön a másodlagos, a lábak, a szárak, pálca. 

Földről is ugyanúgy vannak elsődleges és másodlagos segítségek. Elsődleges segítség, az a testbeszéd! Az, hogy hogyan nézek a lóra, hogyan megyek felé, hogyan nyúlok hozzá.

Minden más másodlagos segítség. A pálca vagy az ostor, a kötőfék és a vezetőszárak, a beszéd.

Mikor a földről dolgozok a lóval, mindig a testtartásommal mutatom neki, hogy mit szeretnék kérni tőle, még akkor is, ha csak tanulja.

Mindig meg kell adni a lehetőséget, hogy a legfinomabb jelre reagáljon. Ugyan így van ez minden mással is, a csizmával, pálcával, mindig a legfinomabb jellel kezdjük, akkor is ha tudjuk, hogy arra még nem fog reagálni.

A lovak saját testbeszédét használjuk fel, így a lónak ez érthető, teljesen világos, és hamar megtanulja, hogy figyelni kell az emberre. De ahhoz hogy lovunk figyeljen ránk, mind a bizalmat és a tiszteletet ki kell építenünk nála.

Ha kevés a bizalom, lovunk félhet, ha kevés a tisztelet, akkor lovunk követelőző, bunkó lehet.

Ezt a kényes egyensúlyt tartani kell, mert ha el is értük, ez nem egy maradandó állapot, következetességgel fent kell tartani.

Tehát mindenek előtt a testbeszéd, és csak utána az eszközök, így lesz lovunk érzékeny és a legapróbb jelekre is reagálni fog.

Lovanként változik, van amelyik hamarabb, van amelyik pedig sokkal több idő alatt tanul meg bizonyos dolgokat.

/Jana/

Lovaglás cordeoval

A cordeo, ismertebben nyakmadzag, egy  kötél a ló nyakában.

Sokszor kérdezik tőlem, hogyan lehet így irányítani a lovat?

A válasz erre egyszerű, nem ezzel irányítom, hanem üléssel.

A cordeo a ló nyakában csak korrekciós eszköz. Ahhoz, hogy idáig eljussunk, hosszú és megfelelően felépített munka szükséges, hogy a ló megtanulja, és a lovas is megérezze.

Kezdjük a lovassal, az üléssel!

Többféle ülést különböztetünk meg, nyílt,és zárt ülés, valamint jobb és bal ülés. Segítségeket adhatunk a lovunknak a csípő fordításával, a combok illetve a lábszárak szorításával, egyoldalú segítségeket a combbal, lábszárral, ülőcsont lesüllyesztésével, illetve felemelésével.

A nyílt ülésnél a lovas az ülőcsontjain ül, lába lóg a ló oldala mellett, finoman hozzáérve, de nem szorítva. A derék követi a ló mozgását. Nem szabad derékkal túlmozogni, tolni,  ezt hibásan nevezik derék segítségnek, pedig csak tompítja, érzékteleníti a lovat.

Zárt ülésnél a lovas enyhén megemelkedik, de nem dől előre, súlya inkább a combok belső oldalán fekszik a ló két oldalára, de nem préseli, szorítja össze.

Jobb és bal ülés: vegyük példának a bal ülést.
A bal láb a hevederen, a sarok lenyomva, ezáltal a bal ülőcsont lesüllyed, de nem feltétlenül van ott a lovas súlya. A jobb láb a heveder mögött, a lovas válla a ló vállával párhuzamos, a csípője pedig a ló csípőjével párhuzamos. Vagyis bal ülésnél is lehet a jobb ülőcsontot terhelni. A jobb ülésnél pont fordítva.

Korrigálunk, illetve megerősítjük a segítségeket a cordeoval, pálcával.

A pálcát sokféleképpen lehet használni. Érintés nélkül, csak mutatással, finom érintéssel, vagy pöccintéssel.

A cordeoval a ló nyakán a vállak vezetését, a felvételeket, megállást, és a szárra állítás segítségeit is megtámogathatjuk, korrigálhatjuk.

Ezek segítségével lovagolunk cordeoval, avagy a nélkül.

Lovardában lovaglásnál, jobb illetve bal ülésben lovagolunk, megállásnál és egyenesek lovaglásánál ülünk csak szimmetrikusan a lovon, amikor is mindkét oldalunk, váll, csípő, lábak, egyformák.

Nagyon fontos, hogy mindig az ülés az első, és utána a csizma, pálca, cordeo..stb.
különben a lovunk csak a másodlagos segítségekre fog reagálni.

/Jana/