Amikor
lovasok bizonyos problémákkal felkeresnek, sokszor az az érzésem, hogy
néhány- vagy akár egy alkalom alatt várják a megoldást.
A hibát
kizárólagosan a lóban keresik, és a megoldás is tőlük függetlenül
történjen, minél hamarabb. Ha a ló megjavult, minden hadd menjen a maga
menetében tovább, mint eddig.
Nagyon nehéz elfogadni azt, hogy nekünk
embereknek kell változtatni, tanulni, vagy a rosszul tanultakat
felülírni. A legnehezebb, hogy az ember bevallja magának, hogy
igen, ezt és ezt eddig nem jól csináltam... Sokkal egyszerűbb ráfogni a
lóra, mint felelősséget vállalni, bevallani, hogy én
rontottam el, a ló miattam lett olyan amilyen.
Ha
mindent ugyanúgy csinálunk mint eddig, akkor minden ugyan olyan marad
mint eddig volt, vagy egyre rosszabb lesz. Sokadszorra is csak oda lehet
visszakanyarodni, hogy: kommunikáció!!! Ezt pedig a lovasnak kell
megtanulnia.
Amikor az ember erőszakhoz nyúl, akkor ott ér véget a
tudása. Értelmetlen püfölés, kiabálás a lóval, soha semmilyen
eredményhez nem vezet.
Ha a lovas eljut arra a
szintre, hogy ő ehhez kevés, kell segítség és hajlandó változtatni is az
eddig tanultakon, akkor elindulhat a fejlődés útján.
Senki helyett nem
fogom tudni megjavítani a lovát... rossz ló, gonosz ló, köcsög ló, stb. nem
létezik.
Valaki valamikor a múltban valamit elrontott nála, amit vagy
meg lehet oldani, vagy nem.
Mert igen, vannak olyan lovak, melyekkel nem
éri már meg foglalkozni, mert annyira hosszú idő lenne elérni, hogy a
rossz szokásai, emlékei eltűnjenek, vagy annyira agresszívvá tették az
emberek, hogy a saját biztonságunk érdekében inkább bele sem kezdünk a
képzésbe.
Ehhez hozzátartozik, hogy a legtöbb ló, nem
menthetetlen, akkor sem, ha elsőre annak tűnik, mert esetleg támad,
harap, rúg vagy más agresszív viselkedést mutat.
A ló tulajdonosa a
kiképzője is egyben, aki napi szinten dolgozik a lóval. Az edző, aki hetente
egyszer vagy kétszer, de lehet hogy csak kéthetente jár ki,
iránymutatást ad, de nem tud csodát tenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése