Kritikus helyzetek

Amikor az ember siet, vagy csak kiugrik a lovakhoz megcsinálni gyorsben ezt azt, mindíg akkor történik valami. Valami olyan, ami amúgy sosem okoz problémát, csak éppen pont most, amikor sietsz, szakad az eső, orkán erejű a szél, túl meleg van, túl hideg, stb... A lovak is érzik és valamiért frusztráltak, nem segít, ha mi is idegesek leszünk.
Ha elvesztjük a fejünk, kiabálunk a lóval, hogy miért pont most, azzal semmit sem érünk el. Az ilyen nehéz pillanatokban nekünk kell a legnyugottabbaknak és legtürelmesebbeknek lennünk. Hiszen a ló nem szivat, nem direkt köcsög és nem is szórakozik rajtunk.

Vegyük a mai példám. Fúj a szél, de annyira, hogy már a lovakhoz kifele is el kell húznom az útról a letőrt bokorrészeket. Mondanom sem kell, mekkora élvezet volt. A kapu kinyitása sem egyszerű ilyenkor.
Megküzdők a szénával, hogy nem nem adom, az etetőbe megy bele csakazért is.
Na akkor még gyorsba feldobom a takarókat és mehetek haza a melegbe. (gondoltam én)
Amúgy ez tényleg kétperces mozzanat, eszik a szénát, rádobom, becsatolgatom, cső.
Most rádobtam a takarót, mind a kettő perdülés, vágta, persze közben a takaró, husss...

Na jó, összeszedem a takarót, előszedem a kötőféket, felteszem rá, vagyis tenném, de félti a tarkóját...
Ok, türelem, nyugi, simi, 3 perc, meg is van, jöhet a takaró.. az is megvan, a ló áll.
Másik ló, kötőfék takaró, kész vagyok.

És így lett a 2x2 percből nagyjából 20.

Szóval türelem a kiakadás helyett, mert ha kiabálunk, felhúzzuk magunk, akkor lehet még mindíg ott kergetőzök velük... :D