Testbeszéd

Amikor lovagolunk, vannak elsődleges és másodlagos segítségek. 

Mindent az elsődleges segítségekkel kezdünk, ami az ülés, és utána jön a másodlagos, a lábak, a szárak, pálca. 

Földről is ugyanúgy vannak elsődleges és másodlagos segítségek. Elsődleges segítség, az a testbeszéd! Az, hogy hogyan nézek a lóra, hogyan megyek felé, hogyan nyúlok hozzá.

Minden más másodlagos segítség. A pálca vagy az ostor, a kötőfék és a vezetőszárak, a beszéd.

Mikor a földről dolgozok a lóval, mindig a testtartásommal mutatom neki, hogy mit szeretnék kérni tőle, még akkor is, ha csak tanulja.

Mindig meg kell adni a lehetőséget, hogy a legfinomabb jelre reagáljon. Ugyan így van ez minden mással is, a csizmával, pálcával, mindig a legfinomabb jellel kezdjük, akkor is ha tudjuk, hogy arra még nem fog reagálni.

A lovak saját testbeszédét használjuk fel, így a lónak ez érthető, teljesen világos, és hamar megtanulja, hogy figyelni kell az emberre. De ahhoz hogy lovunk figyeljen ránk, mind a bizalmat és a tiszteletet ki kell építenünk nála.

Ha kevés a bizalom, lovunk félhet, ha kevés a tisztelet, akkor lovunk követelőző, bunkó lehet.

Ezt a kényes egyensúlyt tartani kell, mert ha el is értük, ez nem egy maradandó állapot, következetességgel fent kell tartani.

Tehát mindenek előtt a testbeszéd, és csak utána az eszközök, így lesz lovunk érzékeny és a legapróbb jelekre is reagálni fog.

Lovanként változik, van amelyik hamarabb, van amelyik pedig sokkal több idő alatt tanul meg bizonyos dolgokat.

/Jana/