A
lovaglás nem ott kezdődik, hogy felülünk a lóra és megyünk vele.
A
lovasiskolákban is van lehetőség a lovak melletti, a lovaglást
előkészítő munkák elsajátítására. Onnantól kezdve, hogy saját lovunk
van, ez nem lehetőség, hanem kötelező feladat. Mindegy, hogy ki milyen
szinten lovagol vagy mik a céljai, ha lovat tartunk, nekünk kell
lovaglás előtt és után rendbe tenni.
A lóval való
bánásmódban csak a lovak saját kommunikációját felhasználva és megértve,
saját testbeszédünk tudatosításával érhetünk el olyan kapcsolatot, hogy
a ló mellett töltött idő ne legyen veszélyes vagy problémás.
Például: nem lehet kikötni, nem lehet vezetni, fellök a fejével, eltol a
vállával, hevederiszonyos, sunyít, nehéz felszállni rá, nem áll meg,
nehezen adja a lábait, és még sorolhatnám az apróságokat vagy akár a
veszélyesebb dolgokat is.
Ha valaki azt mondja,
mutatok néhány jó trükköt, az igazából semmit sem tud a lovak
kommunikációjáról. A lovakat nem tudjuk átverni. Ha jelekre tanítjuk, akkor a megszokásba visszük bele, ami bizonyos szinten, bizonyos
szituációkban úgy tűnhet, hogy működik. De csak addig működik, ameddig minden ugyanott és ugyanúgy történik... Erről részletesebben is lesz szó egy későbbi bejegyzésben.
Sokszor esünk abba a hibába, hogy emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel lovunkat, majd a nem kívánatos tulajdonságok ellen trükköket próbálunk bevetni. Mert így sokkal egyszerűbb, mint felelősséget vállalni, magunkban megkeresni, hol hibáztunk, mindent rá lehet fogni a lóra, mert ez a ló ilyen, és kész...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése