Így van ez a lovaglásban, lóval való foglalkozásban is. A miénk a felelősség! De ezt hogyan is értem? Milyen kifogásokat gyártunk magunknak nap mint nap?
Először is mindent a lovunkra fogunk, ez ilyen, igy született, ezzel már nem lehet mit kezdeni... jó ez így nekem. Vagy amikor nem csak ráfogjuk a lovunkra, még hibáztatjuk is, és olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, ami nem helytálló egy lóval kapcsolatban, mint a következők:
Szemét ló, köcsög, direkt csinálja, ki akar b#szni velem, azt nézi, mikor tud ellenkezni vagy kibújni a feladat alól.
Hoppá, az utolsó lehet, hogy igaz? De miért? Miért csinálja ezeket? Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy Miért?
Magunkba kell nézni, mindent jól csinálok? Biztos, hogy ez a legjobb út? Jól kommunikálok a lovammal?
De hát edzővel dolgozom... azt mondja ez a ló ilyen...
Nem, nem ilyen.. ilyenné tették az emberek.
Kezdjünk el kutatni, nyissuk ki a szemünket és gondolkozzunk, ne fogadjuk el feltétel nélkül az első választ, mert azt egy edző vagy versenyző mondta.
Olvassunk, kérdezzünk, járjunk utána, majd tegyünk a probléma ellen és ne bujjunk a kifogások mögé!
Nem könnyű dolog, de megéri, egy olyan társat csinálni a lovunkból, akivel nem küzdelem a lovaglás, nem harcolok a nyeregben, nem szakad le a kezem, nem kell rettegnem, hogy mitől fog megilyedni, és még sorolhatnám!
Gondolkozzunk és kérdezzünk!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése