A lovakkal való munkában észrevehetjük, hogy a lovunk, egyedtől függően, olykor-olykor bepróbálkozik, mi lenne ha... ha nem kellene ezt vagy azt megcsinálni, esetleg ellenkezik is.
A lovaknál a visszakérdezés normális, időről időre bepróbálkozik, hiszen a természetben így tudott feljebb lépni a rangsorban, hogy a felette állókat megkérdőjelezte. Ez a megkérdőjelezés egészen kicsiben kezdődik. Egy apró eltolás, elhúzás, lovaglásban nagyon apró kibújások egy-egy segítség alól.
Ha ezeket nem vesszük észre, akkor jönnek újra és újra egyre durvább formában. Erántja a lábát pucolásnál, fellok a fejévvel, visszatart lovaglásban, felkapja a fejét, stb.. Ha ezeket még mindíg nem kezeljük a helyén, akkor bizony fokozódnak egészen az ellenszegülésekig, ágaskodás, elrohanás, elrántás, falhoznyomás stb..
Ha a próbálkozásokat idejében megfelelően korrigáljuk, akkor nem fajulnak el annyira, hogy az ránk nézve veszélyes legyen. Mindíg van előjel, sohasem kezdi a próbálkozást egy ágaskodással, csak akkor, ha valamikor a múltban azzal már elért valamilyen eredményt. A múltbéli dolgok előjöhetnek évekkel később is, egy olyan szituációban, ami emlékezteti a lovat a múltra. Ilyenkor türelmesnek kell lenni és ki kell deríteni az ellenkezés valódi okát, majd azon kell dolgozni. A pillanatnyi megoldások egy régi problémán álltalában hosszútávon csak rontanak.
Ha a kis próbálkozásokat idejében korrigáljuk, akkor nem valószínű, hogy eljutunk egy hirtelen nagy ellenszegülésig, ha mégis, akkor vagy nem vettük észre a finom próbálkozásokat, vagy egy múltbéli rossz emlék van a háttérben.
( Természetesen ellenkezések hátterében fájdalom is állhat, ezt mindenképpen ki kell zárni, mielőtt egy problémán elkezdünk dolgozni. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése