Nem azért nem megy mert nem akar, hanem megtanulta, hogy nem muszáj.
Ugyan is minden lovat lehetne lustának mondani, hiszen természetüknél fogva energiatakarékos módban vannak, csak akkor mozdulnak meg, ha van rá jó okuk.
Mik lehetnek ezek az okok?
Mindenképpen olyan ami motiválja őket, ami miatt össze kell kapnia magát.
Az első és legfontosabb dolog ezen a helyen a menekülés, ha veszély van, akkor futás van, a lehető leggyorsabban.
Sokan ezt kihasználva hajták a lovakat, akár futószáron, akár a hátukon ülve. Ezzel az a baj, hogy a ló félős lesz, a félős ló pedig sem elengedett, sem nyugodt nem lesz, nem tud sem figyelni sem tanulni, csak a pillanatnyi dolgokra reagál.
De ha nem a félelem, akkor mi az amire a ló felfigyel, mire hajlandó megmozdulni?
A követés, az ember elfogaása vezetőjeként. Ilyenkor nem kérdezi meg miért kell csinálni, csak csinálja. A megfelelő engedéssel és jutalmazással párosítva pedig mindent bele fog adni, de nem fog elrohanni.
Amikor egy ló hajtós lesz, lusta lesz, akkor már kiütköznek az érdektelenségek, a ló közeledik a befásultsághoz. A reakciók nem voltak számonkérve, a segítségek pedig egyre erősebbek. Az egyre erősebb segitségek pedig folyamatosan tompítják a lovat és így a helyzet egyre roszabb lesz.
A probléma nagyrészt az engedés hiányára vezethető vissza. A ló nem tudja mi volt a jó reakció, nem volt jutalom, engedés. A folyamatos hajtás, kérés, tartás pedig a ló tompulásához vezet, majd ráfogják, hogy hajtós, lusta...
A megfelelő képzéssel, következetességgel, engedéssel ez is egy visszafordítható folyamat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése