Dolmány hétfőn érkezett hozzám. Első néhány napban annyi volt a dolga, hogy megszokja a helyét, a napi rutinokat, a másik lovat. Minden nap kihoztam, kikötöttem, lepucoltam, engedtem kicsit ácsorogni, majd ment vissza a helyére.
Eljött az ideje a munkába állásnak. Ami természetesen nem abból áll, hogy lefutószárazom és már ülök is fel.
Kimentünk a pályára és az alapokkal kezdtünk, lassan, türelmesen. Vezetés, megállás, fordulások. Pálcára való érzéketlenítés, elléptetések, nyomásra való engedés. Majd a végén egy kis körmunka, kézváltások, lépés ügetés. Lazítások és nyújtások.
A feladatok között sok pihenéssel, jutalmazással. Ezek a feladatok pár napig maradnak és majd akkor vezetek be újabb és újabb feladatokat, amikor úgy látom, hogy az nem jelent problémát. A lényeg, hogy nyugodt maradjon és ezáltal elinduljon az elengedettség felé. Az a ló amelyik nem nyugodt, fél vagy ideges, nem tud elengedett lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése