A loval való foglalkozás közben olykor-olykor elő jönnek kisebb nagyobb problémák, melyeket megpróbálunk orvosolni. Ha nem javul a helyzet, jogosan gondoljuk azt, hogy akkor most ezt végleg elrontottam? ( abba nem megyek bele, ha valaki a lovat hibáztatja).
A válasz szinte mindig az, hogy igen elrontottam valamit, hiszen a ló semmit nem csinál ok nélkül, semmit nem csinál egyik pillanatról a másikra. De orvosolható a helyzet. A lovakban az a szép, hogy szinte mindent vissza lehet csinálni. Persze az a legjobb ha el sem rontunk sem apróságokat sem nagyobb dolgokat, de ez kb. lehetetlen.
Ha felismertük a problémát, rá kell jönni, hogy mit csináltunk ami miatt ez kialakult, majd azon dolgozni, hogy megszüntessük azt. Ha megy, egyedül, ha nem megy, akkor segítséggel. Viszont azt is tudni kell, hogy ha egy valami kialakult, pl néhány hónap alatt az legalább annyi idő, de inkább több, mire helyre tudjuk hozni.
Persze vannak olyan dolgok amiket nem mi rontottunk el, és vannak olyan dolgok is amiket nem éri meg helyrehozni. Az mondjuk már nagyon extrém és veszélyes eset, ha már nem éri meg. Általában azért, mert veszélyessé válik a ló.
Maradjunk a kisebb hibáknál. például, hogy a ló folyamatosan matat, piszkálódik, túl közel jön, esetleg meglök a vállával.
Ebben az esetben a személyes tér megvigyázása egy nagyon jó feladat, illetve az, hogy nem etetem jutifalattal a lovamat kézből. (jutalomfalatozásról amúgy is megvan a véleményem).
De nézhetünk egy másik problémát is, hogy ha futószáron folyamatosan jön befele. Ott is a probléma a testbeszédünkben és a következetesség hiányában van, mint kb minden felmerülő probléma esetén. Vagy nem tudjuk kiküldeni, húz kifelé, nem adja fel a lábát, stb..stb...stb.. de bármilyen probléma, ami elkezdett nálunk jelentkezni, az szinte minden esetben visszafordítható, ha rájövünk az okára és nem a lovat hibáztatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése