Tudom lehet h uncsi már, de nem lehet elégszer beszélni róla. Volt egy mondás régen, miszerint: Ha azt akarod megtanítani a lónak, h a fülébe harapsz és arra ugorjon be vágtába, akkor arra tanítod meg.... Nos ez igaz, de nagy hiba.. Következetességgel bármilyen jelre megtanítható bármi, amit kitalálunk, csak éppen az elgondolás hibás! Nem jelre tanítunk, nem cirkuszi trükköket akarunk megtanítani, beidomítani a lónak, vagyis jobb esetben nem. A kommunikációnkat kell kifejleszteni úgy, hogy az a ló számára teljesen világos legyen. Ha elengedett,figyelmes, nyugodt és átengedő lovat szeretnénk. Ha nem ezt szeretnénk, akkor persze más a helyzet, akkor lehet jutifalizni. De ha tényleg magasabb szinten szeretnénk képezni a lovunkat megfelelően, akkor ezt nem kerülhetjük el. Nekünk, lovasoknak kell megtanulni a testbeszédet, az energiát áramoltatni és felhasználni a képzésben. Energiák használatát meglehetősen nehéz leírni, inkább megmutatni lehet, de azért valami elképzelést csak csak lehet adni írott szövegen át is. Amit először is meg kell tanulnunk használni, az a légzésünk, a feszülés és a lazítás. A beszívjuk a levegőt, feszítünk, akkor egy bizonyos energia is keletkezik körülöttünk, ha lazítunk, kifújjuk a levegőt,, akkor viszont eltávozik ez az energia tőlünk. Tehát minden kérés előtt energiát viszünk a testünkbe, amit közvetíteni tudunk a ló felé, a kötéllel a pálcával, de ezek nélkül a tekintetünk irányításával is. Amikor viszont engedünk, mert lovunk a megfelelően reagált, akkor elengedjük ezeket az energiákat, lazítunk, leengedjük a kezünk, elengedjük magunkat, kifújjuk a levegőt. Ha nem használjuk a légzésünket is, akkor bennünk marad egy bizonyos feszültség, amit érez a ló és ezáltal nem megfelelő asz engedés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése